Bugát Pál: Éptan. Pest, Landerer, 1838. (r.sz. 2283)
10 lehet jó életmiivezetsége, mint a középszerűnek, vagy nagynak, sőtt még az életmüség részei közt temérdek aránytalanságot tapasztalunk az emberek közt, melyek bátor az embert kiilöinbféle betegségekre előkészítsék is, őket mégis betegségben szenvedni nem mondhatjuk ; hasonlóképp olykor az ember a természettől több tagot nyer, mint a remekkép fogatja kívánja, olykor természetnél fogva kevesebb részek jutnak egy kettőnek, mi gyógyczélból, vagy Yak történetből is megeshetik , a kiviil, hogy az ily embereket betegeknek mondhatnánk.—Az egész testre nézve, mint alább és a kórtudományban látni fogjuk , az életmüvezetségben kétféle aránytalanságot tapasztalunk , t. i. az aszkórságos, és a gutús kiileményt, (Habitus phthisicus, et apoplecticus) a több taguak az első, a kevesebb tagnak az utolsó küleményhöz tartoznak ; mely aránytalanságokon kiviil az egyes tagokra és életmüvekre nézve a remekké ptőli eltéréseknek számtalan példáira akadunk az emberek közt, de a melyek mindannyin az egésség sorompói közt foglaltatnak. 14. SHasonlóképpen élhet az ember több vagy kevesebb ideig, a kivül hogy a külümböző tartású élet közt mivoltos külüinbség legyen , mivel amaz csak egy irány, emez pedig minden irány szerint élvén, a hoszszú életnek vigályságát, a rövid élet tümüttsége által pótolja ki; sött az egyes részek működései között aránytalanság is lehet jelen, a betegségekre előre készítheti az embert, a kivül hogy ez azért egésségesnek lenni megszűnnék, mind addig míg főképp az egésségnek első föltétele jelen van. — A mikből kitetszik, hogy az egésségnek kiterjedése a tér, és idő részéről elegendő tág korlátok küzé legyen ejtve.