Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Tabló - „Mesék a terepről". Az etnográfus és a kulturális turizmus esetei Edward M. Bruner: Culture on tour. Ethnographies of travel Bata Tímea
mondásai (Dialogic Narration and the Paradox of Masada) címmel. Itt az izraeli emlékhelyhez kapcsolódó történelmi, vendéglátói és turistadialógusok három szintjét különíti el: a belsőt/valódit (a szövegen belüli hangok és ideológiák többszólamúsága), a történelmit (a szöveg és ezek kontextusai) és a tapasztalatit (az én és a történelem összekapcsolódása). Ezek a narrációk rugalmasan reagálnak más elbeszélésekre, a közösségekre és azok történelmére, valamint a hallgatókra, és kölcsönhatásban is vannak egymással. A harmadik részben Ázsiába látogatunk. Balinézhatárzóna (The Balinese Borderzone) című tanulmányában Bruner újra az autentikusság kérdésére helyezi a hangsúlyt, illetve a turizmus és az etnográfia közti határokat keresi idegenvezető-tapasztalataiból merítve. Ezt a határt „homályosnak, átjárhatónak és politikainak" (2 10. p.) tartja. Bali esetében arra a következtetésre jut - mely nem csak erre az egy helyszínre korlátozódhat -, hogy itt a turizmus a kultúra része, egyáltalán nem határolódik el a kettő egymástól. Egy korábbi írásában (Bruner 1998) ugyanezen a terepen a turista, az etnográfus és az idegenvezető szerepének, feladatának és identitásának problémájáról ír. Taman Mini (Self-Construction in an Ethnic Theme Park in Indonesia) címmel Bruner az etnikai témaparkok és a nacionalizmus összefüggéseiről beszél három (indonéziai, kenyai és kínai) példán keresztül. A hangsúly az indonéz Taman Minire esik, ahol a nemzetiségeket felvonultató parkban Indonézia képének „hivatalos" verziójával találkozik a látogató. A látogatók mindhárom esetben a helyiek közül kerülnek ki, tehát a „nemzet" önmagát reprezentálja. Itt újból felmerül az autentikusság problémája, Bruner úgy gondolja, hogy a MacCannell-féle felfogás és John Urry „turistatekintete" (tourist gaze 5 ) a belföldi turizmus és a fentiekhez hasonló önreprezentáció esetében alkalmazhatatlan. Máris a nemzetkép turizmusban tetten érhető kialakulásához, kialakításához érünk, melyről Bruner úgy gondolja, hogy „a valós vagy megalkotott nemzetet különféleképpen értékelik az eltérő társadalmi háttérrel rendelkező emberek" (230. p.). Tehát ebben az esetben sem lehet határokat húzni. A blokk harmadik és egyben a kötet utolsó tanulmánya visszatekintés, Újraegyesülés (Reincorporations: Retun to Sumatra, 1957, 1997) címmel. Itt Bruner szumátrai utazásait fogja össze; negyven év távlatából a falusi és a városi életben, valamint önmaga és a tudomány szemléletében bekövetkezett változásokat tekinti át. Itt szögezi le az egész köteten végighúzódó tényt, mely szerint a turizmus transznacionális téma, a turizmus helyei transznacionális helyek. Ezekre a helyekre, vagyis a turista-határzónákra hoz újabb példákat, kijelölve az antropológiai kutatások kultúrafelfogásának megváltoztatását: ~2 „Az antropológusoknak nem a kultúra ellenében, hanem saját, a helyek által létre^ hozott kultúrák antropológiai prekoncepcióinak ellenében kellene írniuk, írnunk" (249. p.). -2 Bruner nemcsak a turisztikai helyszínek, események, turisták és vendéglátók elé tart tükröt, hanem önmaga elé is. Hol turistaként, hol idegenvezetőként, hol etnográfusként szól hozzánk, és értékeli a turizmus szegmenseit, aktív/passzív résztvevőként keresi a turista, a tudós és a vendéglátó szerepének határait. Az interneten böngészve a New York Egyetemen diákjainak Bruner könyvéről szóló írásaira bukkantam (Tourist Productions 2005 6 ). A Culture on Tour tizenkilenc „történetét" olvashatjuk két-három oldalas terjedelemben, a diákok saját turistaélményeikre is reflektálnak azokban. Z I o Az írások hasonlatosak tárgyukhoz, hiszen a legtöbb nem törekszik totális elemzésre,
