Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Tabló - „Mesék a terepről". Az etnográfus és a kulturális turizmus esetei Edward M. Bruner: Culture on tour. Ethnographies of travel Bata Tímea
ugyanúgy ahogy Bruner sem vállalkozik a turizmust átfogó monolitikus munkára, egy-egy részletet kiragadva tágítja a horizontot. Az egyetemisták szövegeire jellemző, hogy Brunert MacCannellel vetik össze, kiemelten kezelik a maszáj példákat, és a performativitást hangsúlyozzák. Bruner nem a turizmussal foglalkozó szakirodalom „példatárát" gyarapítja turizmusmeséivel, hanem ezeket tágabb perspektívába helyezve több oldalról közelíti meg - olyan alapvető fogalmakat boncolgatva és magyarázva, mint az autentikusság, az identitás, a nacionalizmus vagy a kulturális turizmus. Mindezek feldolgozása, megértése, elmesélése kapcsán részesei lehetünk annak a folyamatnak, ahogy egy-egy performance, turistahely és ezek narratívája megteremtődik, vagy éppen újraépül. Bruner a performance-ot elsődlegesen a társadalmi gyakorlat és nem a reprezentáció, a metafora, a szöveg felől közelíti meg. Szinte mindegyik írásában találkozhatunk az általa használatba vett, megalkotott turista-határzóna fogalmával: „[...] a távoli helyről érkező turista és a saját közösségéből előbújó vendéglátó egy alkalmi módon létrejött helyszínen (locality), egy általam turista-határzónának nevezett performance-helyszínen él együtt. Innen a turisták saját hoteljeikbe, a helyiek otthonukba és családjukhoz, azaz mindegyikük saját (élet)terébe (space) tér vissza." (251. p.) Ez az a bárhol létrejöhető tér, ahol az autentikus és nem autentikus nem választható el egymástól. Ezáltal - sokadszorra - megdől a MacCannell 7 által felállított elmélet, amely szerint létezik egy színpadi és színfalak mögötti autentikusság (MacCannell 1999). Bruner is alkalmazza a turizmusszínház metaforáját, azonban esettanulmányaiból kiderül, hogy az ő színházában, a turista-határzónában sokféle autentikus él egymás mellett a látottakat elbeszélők „történeteiben" - azaz az utazási irodák dolgozója, a turista, a vendéglátó, a hivatalos szerv, az etnográfus, a helyi lakos, a történelemkönyvek lapjainak meséiben. Bruner nem elsősorban az autentikus fogalmát, hanem sokkal inkább az ehhez kapcsolódó narratívakat helyezi előtérbe. A sorok mögött rengeteg probléma rejlik, melyek az egymásra reflektáló tanulmányokból a felszínre kerülnek, egyetlen téma részletesebb kibontását hiányolom - bár utalás és példa szintjén szinte mindegyik terepen jelen van, ez pedig a kultúra-turizmus-fogyasztás háromszöge. Az általam feltett kérdésekre többszintű választ kaptam a tanulmányok olvasása során. Edward Bruner szerint a kutatók egy része felülről, általános érvényeket keresve vizsgálja a kulturális turizmust (is), ő azonban „bebújik" a témaparkok házaiba, az emlékhelyek zugaiba és a világméretű (szín)játéknak, a turizmus szereplőinek bőrébe. Innen szemlélve árnyaltabb és egyben színesebb történeteket mesél nekünk - nem ^ csupán szórakoztató, hanem hasznos tartalommal. JEGYZETEK I. Edward M. Bruner az University of Illinois at Urbana nyugalmazott professzora. Az általa meghatározott kutatási területek: kulturális antropológia, turizmus, értelmező (interpretive) antropológia, narratológia, performance, urbanizáció, etnicitás, Indonézia, amerikai kultúra (Bruner 2007). o
