Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - „Mesék a terepről". Az etnográfus és a kulturális turizmus esetei Edward M. Bruner: Culture on tour. Ethnographies of travel Bata Tímea

hető autentikusnak, és végül miért nem az, ami annak látszik? A legtöbb esetben a különféle szempontok, megközelítések sem adják meg az igaznak vélt választ, azonban felvetik a turizmussal kapcsolatos antropológiai, etnográfiai kutatások egy-egy meghatározó kérdéskörét. Afrikai utazásunk következő állomása a Maszájok és az Oroszlánkirály (The Maasai and the Lion King. Authenticity, Nationalism and Qlobalization in African Tourism) története. Itt ismerősként üdvözölhetjük a Mayers-farm lakóit, azonban újabb színtereken keresztül az afrikai turizmus más-más aspektusa jelenik meg. A Mayers-farm az autentikusságot igyekszik fenntartani a maszájok „primitív", „törzsi" jellegzetességeinek hangsúlyozásával. Egy másik példa a „Bornas of Kenya" témapark intézménye, ahol mesterséges térben a hagyományosnak tekintett életmódtól elszakadt maszájoknak mutatják be azok elveszettként megélt táncait, rítusait - az autentikusságra való törekvés minimális igényével, a nacionalizmus példáját felmutatva. A harmadik helyszínen, egy luxussátortáborban a vadon illúziójával a turisták otthon megszokott kényelmét szolgáltatják, maszáj „élő festményekkel" és nyilvánvaló üzleti érdekekkel a háttérben. A globalizáció keretében az amerikai „popkultúra Afrika-képzetével" (92. p.) szembesülünk itt. Szinte hallani véljük az Oroszlánkirály című rajzfilm betétdalát, a Hakuna Matatát, mely Kenya „autentikus" turistahimnuszává vált annak ellenére, hogy az 1970-es években Kenya biztonságát jelképezte a politikai válságukat élő szomszédos államokkal szemben. A Rabszolgaság és a fekete diaszpóra visszatérése (Slavery and the Return of the Black Diaspora. Tourism in Qhana) című tanulmány a ghánai Elmina Castle jelentéseit elemzi. A turisztikai látványosság a kolonializmus idején Amerikába hurcolt fekete rabszolgák történetét meséli el, többek között a hajóra lépő rabszolgák utolsó útjának végigjárása keretében - itt tulajdonképpen a performance a helyszín „eljátszását" jelenti. A narratívak a résztvevők szerint változnak - a diaszpóra, a város lakosai, a hagyományos helyi törzsfők, az amerikai segélyszervezetek és az ezektől „független" turisták más-más helyet és történelmet látnak az erődítményben, mely a fenti csoportok csatatereként aktív helyszínként üzemel. A kötet második részében az emlékhelyek narratíváinak versengésével találkozunk - tulajdonképpen ide is kapcsolódik Elmina esete. Két tanulmány az amerikai New Salemben található Lincoln történelmi emlékhellyel foglalkozik, Lincoln New Salemje mint „harcoló hely" (Lincoln's New Salem as a Contested Site) és Abraham Lincoln mint autentikus reprodukció (Abraham Lincoln as Authentic Reproduction. A Critique of Postmodernism) címmel. Itt tulajdonképpen Lincoln életének egyik helyszíne és a 19. századi életet felelevenítő kézművesfesztivál, kirándulóhely története feszül egymásnak. Az 1830-as évek állapotát rekonstruáló település a hivatalos (Lincoln-életút része) és népszerű (kézművesfesztivál) használati mód példája. Ebben az üzemeltető és a kézműves önkéntesek által kialakított, valamint a látogatók által kedvelt fesztiváljelleg dominál. New Salem példáján Bruner elemző módon foglalkozik az autentikus/nem autentikus és az eredeti/másolat problematikájával, szembehelyezkedve és cáfolva többek között Dean MacCannell elméletét, mely szerint az (amerikai) emberek elégedetlenek saját kultúrájukkal, ezért máshol keresik az autentikusság élményét. Bruner a történelmi reprodukciók vizsgálata során konstruktivista nézőpontot alkalmaz, mely szerint minden kultúrát állandó feltalálásnak és újrafeltalálásnak tekint. A harmadik tanulmány az izraeli Masada erőd narratíváit elemzi, Párbeszédek és Maszada ellent-