Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MÉSZÁROS CSABA: Posztszocializmus és posztkolonializmus: Szibéria megértésének keretei Európában

szerére vonatkozó megértés kereteit, hanem megkísérli e fogalmak elhatároló jellegét feloldani, átmeneti formák létezését feltételezve. Az első elemző fejezet a földtulajdonviszonyokról és a vadászati, legeltetési forrásokhoz való hozzáférésről szól. Ez a fejezet a címben is szereplő „rodina", azaz szülőföld, haza fogalmát és annak használatát vezeti be. Az anaabyri tundra az állam osztatlan tulajdonában van, de az egyes szövetkezetek, családi, nemzetségi gazdaságok bizonyos részeit hosszú távra használatba vonhatják. Ezek a hosszú távon egy meghatározott csoport által használt és kiaknázott területek a helyi jogtudatnak megfelelően a területet használó csoport, gazdasági egység tulajdonába mennek át. Ez nemcsak azt jelenti, hogy kizárólag ez a csoport legeltethet, vadászhat, illetve halászhat a területen, hanem azt is, hogy ez a csoport egyben a gazdája is (khozjain) ennek a területnek - ami többet és mást jelent a puszta tulajdonláshoz képest. A tundra mint táj, mutat rá a szerző, nem osztható fel társadalmilag jelölt, illetve társadalmilag jelöletlen, „vad" részekre, mivel a tundra egésze azáltal, hogy az ott lakó csoportok ismerik annak sajátosságait, szocializált tájjá változik. így elsőként is a vad, a tundrán nomadizálók által nem használt természeti tér, illetve az általuk használt, társadalmilag értelmezett és felfogott tér megkülönböztetése közti átmenetek vizsgálatának a lehetősége teremtődik meg. Természetesen vannak olyan részei a tundrának, amelyek jobban ismertek, és egy bizonyos gazdálkodó egységhez tartoznak, de vannak olyan területei is, amelyek kevésbé bejártak, és amely területek kiaknázásának joga sincsen pontosan meghatározva (135). Az is előfordul, hogy egy területnek a tulajdonjoga, amelyet elvileg ugyan birtokol egy gazdasági társulás réntartó brigádja, lassan átszáll egy vadrénekre vadászó brigádra, mivel ők, ellenben a réntartókkal, évről évre használják azt. A tundra ismerete és használata így a tundrái haszonvételre való jogokat is tartalmazza a brigádok számára, átmeneti tulajdoni formák sokaságának tartva fenn helyet az ismeretek és a használat kvantitatív jellegéből fakadóan. Ezt a területekhez fűződő viszonyt nevezi Aimar Ventsel a földtulajdon rugalmasságának (elasticity), amely a tundrái tulajdonszemlélet legjellegzetesebb vonásaként jelenik meg. A szerző amellett érvel, hogy a családokon, esetleg ágazatokon keresztül öröklődő földhasználati jog és gazdatudat nem minden esetben tekintendő a szovjet, kollektív termelési módszereket megelőző, nemzetségi alapú gazdálkodás örökségének, hanem esetenként éppen a szovhoz erősítette meg egyes családok vagy éppen családi alapon 7 szerveződő brigádok bizonyos területekhez való jogát. A kollektív termelési viszonyok £ elterjedése, valamint a rokoni alapon szerveződő, együttműködő csoportok elleni szovjet fellépés sem volt ugyanis elegendő ahhoz, hogy a családi alapon szerveződő gazo dálkodást felszámolja. Ehelyett a szovhozok vezetése idővel kénytelen volt beletörődése ni abba, hogy a brigádok akkor működnek a leghatékonyabban, ha annak tagjai egymás J5§ közeli rokonai. E családi brigádok egyes esetekben úgy váltak bizonyos területek gazdáivá, hogy azokat kizárólag a szovhoz időszakában és annak döntései alapján használták, korábban nem. így bármennyire csábító is lenne a szovjet rendszert megelőző nemzetségi területek helyreállítását megkísérelni a jelenlegi helyzetből, ez nem lehetséges. Ezt a fejezetet követi a csere, a reciprocitás bemutatása. A tulajdonviszonyok elemzésénél ez különösen fontos kérdés egy olyan területen, ahol a források meglehetősen 266 egyenlőtlenül vannak elosztva. Aimar Ventselnek a csere jellegével kapcsolatban tett