Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MÉSZÁROS CSABA: Posztszocializmus és posztkolonializmus: Szibéria megértésének keretei Európában

formákat újból megerősítette. Ennek következtében a közösen gazdálkodó egységek változatos alakulatai jöttek létre a vizsgált területen, sajátos panoptikumát adva a lehetséges gazdálkodási formáknak, a régi szovhoz maradványszervezeteitől a területi, a rokoni és a területi-rokoni alapon létrejött gazdasági egységekig. A különböző alapelvek szerint felépülő, együtt gazdálkodó formákhoz más és más jogok, kötelességek és források lettek hozzárendelve, amelyek így az antropológiai kutatómunka izgalmas területét adják. E fejezetben a szerző nemcsak bemutatja e szervezeti egységek tagjait és működését, hanem beszámol a körükben folytatott terepmunka időtartamáról, módjáról és eszközeiről is. A terepmunka eltérő lehetőségeiből fakadóan lényeges különbségeket lehet találni az egyes szervezeti egységek leírásának mélységében és pontosságában. Egyes közösen gazdálkodó csoportokhoz ugyanis el sem jutott a szerző, másoknál pedig csupán egy hosszú hétvégét töltött. így azután esetenként (különösen a vadász- és halászszövetkezetek leírásakor) hiányérzet maradhat az olvasóban. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy e két leíró fejezet jeleníti meg a terepmunka közegét, illetőleg azt a történelemi hátteret, amelyen belül a szerző saját gyűjtött adatait a rendelkezésére álló módszertani megfontolások alapján elemezni kívánja. Fontos látni, hogy a történelmi adatok értelmezése, valamint a kutatás jelenének időpontjában létező gazdálkodási egységek megragadása önmagában is tükrözi a szerző érdeklődésének sajátosságait. Ennek megfelelően az anaabyri terület leírása a tulajdonviszonyok változását és a tulajdonlás jellegét emeli ki. Jól látható, hogy mennyivel otthonosabban mozog a szerző a szocializmus alatti és a szocializmus utáni események leírásában, mint a cári korszak változásainak bemutatásában. Nem is igen lehet látni azt a kontinuitást, ami a cári közigazgatást összeköti a szocialista rendszer kiépítésének néhány intézkedésével (például a lokális csoportok megerősítése, új autoritások kiemelése stb.). Ennek a bemutatása ugyanis nem volt a szerző célja. Aimar Ventsel a dolgánok, szahák és evenkik tulajdonviszonyait nem aszerint kívánja megérteni és leírni, hogy az miképpen illeszkedik az orosz, majd a szovjet állam szibériai és a szibériai kis népeket ellenőrző, kolonialista törekvéseinek sorába, hanem annak tükrében, hogy a kollektív termelési és tulajdoni formák milyen magyarázatát adják a jelen szervezeti formáinak, az azok működésében megfigyelhető nehézségeknek és egyenlőtlenségeknek. Röviden: a kolonializmus- és posztkolonializmus-kutatás helyett a szocializmus- és posztszocializmus-kutatások eredményeit, megfontolásait részesíti előnyben a szerző anyagának értelmezésében. Fogalmak és átmenetek -a rénszarvas, a szülőföld és a reciprocitás A könyv további részében a fent bemutatott kontextusban három szempont alapján elemzi a szerző a terepen talált tulajdoni formák sajátosságait. Elsőként a forrásokhoz, a földterülethez (rodina) való hozzáférést, ezt követően e források és vagyontárgyak cseréjét (reciprocity), végül a rénszarvastartást, azaz a jószágokhoz mint vagyontárgyakhoz való hozzáférést (reindeer) mutatja be. Ezeknek az elemző fejezeteknek a legnagyobb értékük, hogy Ventsel nem elégszik meg azon kategóriák szolgai használatával, amelyek eddig mereven kijelölték a tundrái életmód gazdasági és rokoni rend-