Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
MÉSZÁROS CSABA: Posztszocializmus és posztkolonializmus: Szibéria megértésének keretei Európában
hasonlításképpen vagy a kérdések fogalmi hátterének megalapozásakor, ettől egyaránt tartózkodik az antropológiai kutatás általában, illetve az itt recenzált munka is. 10 A kolonializmus viszonyai ugyanis a mai Szibéria-kutatások számára véget érnek a szovjet rendszer megszilárdulásával. Aimar Ventsel kutatói kérdései a következő alapkérdésen nyugszanak: miképpen képesek a korábbi állami gazdaságokban dolgozó anaabyriak megbirkózni a posztszocializmus hétköznapjainak nehézségeivel egy olyan helyzetben, amelyben a források és a javak igen egyenlőtlenül vannak elosztva? A posztszocialista környezetben fellelhető tulajdonformákra és forrásfelosztásra összpontosító szerző céljainak megfelelően három bevezető, leíró fejezetet ír könyvéhez. Az első Jakutia és azon belül Anaabyr megye általános természeti, politikai viszonyait mutatja be. Ugyanebben a fejezetben ismerteti a szerző a szakirodalmat és a kutatás céljait, a kutatás módszereit és a könyv felépítését. Erről a korábbiakban már volt szó. Az ezt követő fejezet történeti szempontból mutatja be (és helyezi el) Anaabyr etnikai és gazdasági viszonyait az oroszok I 7. századi megjelenésétől egészen a szocialista rendszer és a Szovjetunió felbomlásáig. A fejezet azzal a céllal íródott, hogy fölvázolja a posztszocialista rendszerben működő gazdasági szervezetek és gazdálkodási formák történeti hátterét. Nagy jelentősége van ebből a szempontból két tényezőnek. Egyrészt a cári közigazgatás a saját érdekeinek megfelelően a rokoni csoportokban megerősítette a nemzetségi vezetők pozícióját, hogy a prémadó (jaszak) begyűjtése egy meghatározott személy, illetőleg annak rokonsága által egyszerűbben ellenőrizhető és kezelhető legyen. Ez a dolgánok és az evenkiek rokonsági szervezetének bizonyos vonásait kiemelte, más sajátosságait viszont gyengítette. A nemzetségek (rod) szerint gyűjtött adó ennek megfelelően a nemzetség mint társadalomszervezeti forma megerősítését hozta magával, annak minden sajátosságával együtt (viri- vagy patrilokális lakóhelyválasztás, a vagyon fiúági öröklése stb.). A másik tényező a vadászok és réntartók vándorlásának szabályozása és meghatározott területhez kötése volt. Az adó begyűjtése ugyanis Szibériának ezen a részén téli erősségek (zymovje) szerint történt, ami azt jelentette, hogy az adózó nemzetségeknek évente fel kellett keresniük egy orosz erősséget (ez sokszor nem volt több egy-két faháznál), hogy befizessék az adójukat. A cári közigazgatás arra törekedett, hogy a jobb ellenőrizhetőség érdekében az adózó nemzetségek minden évben azonos helyen fizessék be adójukat, tekintet nélkül arra, hogy változik-e a szóban forgó nemzetség vándorlásának az útvonala. Az is gyakorta megtörtént emellett, hogy a cári közigazgatás területi alapon összevont egyes kis létszámú adózó nemzetségeket egy nagyobb adózó egységbe, optimalizálandó az adó befizetését és beszedését. Ez a gyakorlat oda vezetett, hogy a vándorló nemzetségek egyre nagyobb mértékben kezdtek egy meghatározott földterület használatához és kiaknázáshoz kötődni, aminek eredményeképpen egyes területekre idővel jogot formáltak. A szovjet állam oly módon változtatott ezen a rendszeren, hogy a rokoni csoporton alapuló autoritások és szervezeti formák jelentőségét csökkentette, de a lokalitáson alapuló együttműködő csoportokat (éppen a falvak létrehozása által is) megerősítette. E két tényező hatását egyszerre szemlélve és megértve tárul fel a harmadik fejezet tartalma: a terepmunka idején létező gazdálkodási és tulajdoni formák szerkezetének leírása. A szocializmus után az orosz állam a rokoni alapon szerveződő gazdálkodási
