Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MÉSZÁROS CSABA: Posztszocializmus és posztkolonializmus: Szibéria megértésének keretei Európában

A terepmunka és a terep sajátosságai Aimar Ventsel terepmunkájának színhelye Jakutia néprajzilag kevéssé kutatott, legészakkeletibb megyéje, Anaabyr. A területről szóló szakirodalom ötoldalnyi szemléje így azután nemcsak bőséges, de már át is nyúlik más területekre, és olyan munkákat is magában foglal, amelyek nem közvetlenül Anaabyrral foglalkoznak. Valódi néprajzi terepmunkát még kevesebbet lehet ismerni e területről, néhány orosz (Gurvich, Vasiljev) és szaha (Popov) kutatón kívül nem kutatták néprajzosok ezt a vidéket. Külföldi szerzőként és antropológusként pedig kétségtelenül Aimar Ventsel az első, aki hosszabb terepmunkát folytatott a területen. így igen kevés összehasonlító anyag állt a szerző rendelkezésére, aki ennek megfelelően adatait sokszor a közeli és jobban feltárt Dolgán-Nyenyec, illetve az Evenki Autonóm Területen végzett kutatások eredményeivel veti össze. A terepmunkák kis számával szemben az orosz Szibéria-kutatások irányának megfelelően változatos és viszonylag bőséges, félig feldolgozott statisztikai, népszámlálási és adóösszeírási adatok állnak a kutatók rendelkezésére még erről a területről is. Ennek az anyagnak a többségét a szerző be is dolgozta a kötetbe. Mivel a területről általában igen kevés ismerettel rendelkeznek az olvasók, a könyvben részletesen bemutatásra kerülnek Jakutia és Anaabyr megye éghajlati, természetrajzi viszonyai. Anaabyr megye területén tundra és erdős tundra található, ahol a dolgánok, az evenkik és szahák a cári időszakban halászattal, vadászattal, illetve réntartással foglalkoztak. Ez a helyzet nem változott lényegesen a szovjet időszak alatt sem, csak éppen a termelés a különböző kollektív termelési formák új keretei között szerveződött meg. Jakutia sajátos képződmény Szibériában, mind közigazgatásilag, mind etnikai viszonyait tekintve. Egyrészt kitűnik a többi közigazgatási egység közül hatalmas kiterjedésével (több mint 3 millió négyzetkilométernyi), másrészt az északi szélességnek azon a fokán, ahol a szahák élnek, az Urálon túli területen Oroszországon belül nincs még egy olyan népes etnikum, mint a övék (több mint 300 000 szaha él ma Oroszországban, túlnyomó többségük Jakutia határain belül). A szahák emellett szibériai viszonylatban erős, tevékeny értelmiséggel, több egyetemmel és főiskolával (ahová többségükben szahák járnak), jelentős könyvkiadással és sajtóval rendelkeznek. Ez (*i annak is köszönhető, hogy Jakutia a területén folyó nyersanyag-kitermelés bevételei7 nek köszönhetően viszonylag tehetős régiója nemcsak Szibériának, hanem egész OroszSí országnak is, aminek eredményeképpen képes kulturális és oktatási kiadásait finanszí2. rozni. Fontos tényező Jakutia esetében, hogy a szahákat már a legkorábbi orosz leo írások is mint Szibéria legéletrevalóbb népét írták le. Valóban, Szibériában a szaha az J3il egyetlen olyan nép, amely nemcsak településterületét és lélekszámát növelte meg a ~£o cári időszakban (ezt megtették a burjátok, a csukcsák és a nyenyecek is), hanem más S-^ őshonos népek mellett jelentős betelepülő népességet (oroszokat, tatárokat) is képes volt asszimilálni. Nem is meglepő, hogy a szahák a Szovjetunió felbomlása után - a tyvákkal együtt - előbb fogadták el saját köztársasági alkotmányukat, mint a föderatív oroszt (Giuliano 2006:305-306). A szahák identitásának ma is fontos eleme tehát, hogy Szibériában ők a legerősebb, legéletrevalóbb csoport, akik, ha kell, az oroszokkal is versenyre tudnának kelni. Egy jakutiai terepmunka esetében így azután mindig te262 kintettel kell lenni a Szaha Köztársaság és a többségi szahák politikája által teremtett