Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MÉSZÁROS CSABA: Posztszocializmus és posztkolonializmus: Szibéria megértésének keretei Európában

vonásai párhuzamba állíthatóak e múltbéli beszélgetésről adott jellemzéssel. A sokszínű érdeklődés, a helyzetleírások emberközelisége, empátiája, illetve a közvetítő nyelv használatának köszönhető kognitív távolság egyszerre hagyja lenyomatát a kész munkán. E sajátosságaival Aimar Ventsel monográfiája azon nyugat-európai Szibéria-kutatások sorába illeszkedik, amelyek a mai szibirisztika korántsem hagyományos műhelyeit (Aberdeen, Cambridge, Halle, Párizs) jellemzik az utóbbi öt évben. Eurázsia, posztszocializmus, ökológia és az orosz állam A nemzetközi Szibéria-kutatások egészen a szovjet rendszer utolsó évtizedéig valósággal szomjazták a hosszas terepmunkákat, ami egyaránt igaz a szovjetunióbeli kutatókra és a külföldi néprajzosokra, antropológusokra.

4 A terepre jutás valamelyest könnyebbé vált a hetvenes évek legvégétől, és a nyugati antropológia mára rangidős képviselői végre kivitelezhették első terepmunkáikat Szibériában. A terepmunkák legkorábbi hullámát olyan kutatások képviselik, mint Caroline Humphrey burjátiai kolhozleírása, Marjorie Balzer Mandelstam elemzése a hanti és a szaha identitásról, vagy Roberte Hamayon sámánizmusvizsgálatai. A szibériai terepmunkák száma a kilencvenes évekre már jelentősen megnőtt, és mára Európa-szerte dolgoznak olyan hosszú terepmunkákkal rendelkező kutatók, akik Szibériára fókuszálják figyelmüket. E sokrétű kutatási palettán a Szibéria-kutatások egyes jelentős tudományos műhelyei (éppen aktuális tudományos céljainknak megfelelően) egy-egy megközelítésmód, problémacsoport tárgyalását tűzik ki célul. Párizsban a szibériai népek szellemi életének sokrétű vizsgálata tűnik jelentősebbnek, míg Aberdeenben - Tim Ingold hatására - az ökológiai és gazdálkodási kérdések elemzése hangsúlyosabb. Halléban - amely műhelyhez Aimar Ventsel is kötődik - mindezekkel szemben a Szibéria-kutatások gondolati keretét a posztszocializmus-kutatások adják, annak köszönhetően, hogy Chris Hann a vezetője a Max Planck Szociálantropológiai Kutatóintézet Posztszocialista Eurázsia kutatóosztályának, amelyhez - részben - az intézetben működő Szibéria-kutató csoport is tartozott. Aimar Ventsel jakutiai kutatásait e 2000 és 2002 közt fennálló csoport keretei között végezte, amely csoport egyben a „Property Relations" kutatási program része is volt. E kutatási program kérdésfelvetései két fő gondolat mentén rendeződtek. A kutatócsoport elsőként a magántulajdon helyzetének és szerepének vizsgálatát tűzte ki célul egy olyan posztszocialista közegben, amelyben a szocializmus munkaszervezésének és tulajdonfelfogásának hatása megjól tetten érhető a mindennapokban. Ennek megfelelően a programban részt vevő kutatók a magántulajdonról való gondolkodás változásainak nehézségeire, valamint e ~5§ változás társadalmi hátterére igyekeztek koncentrálni a posztszocialista államok politikai, bürokratikus közegében. (Hann 2000:1-12) Ezzel párhuzamosan - és az antropológiai összehasonlító gondolkodás hagyományaival szemben - Európa és Ázsia helyett Eurázsia fogalmi keretében igyekeztek feltérképezni a bekövetkező változásokat, illetve kísérelték meg összevetni az egymással párhuzamba állítható gyűjtési eredményeket. (Hann 2003:2-3) A kutatás keretének kijelölése természetesen az összehasonlító és az általánosító szemlélet előtérbe helyezését és egyben rehabilitálását is 260 jelentette, hiszen Jack Goody házasságról és rokoni csoportokról írott munkáit leszarj