Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

HAUPTMAN GYÖNGYI: Egy 17. századi kelengyeláda múzeumi és történeti kontextusa

ben működött a legnagyobb diáklétszámmal. Az általános gimnáziumi osztályok mellett 1973-ban egészségügyi szakképzést is indítottak, amelynek földrajzilag rendkívül tág volt a beiskolázási körzete. Az 1968-tól működő szakmunkásképző iskolába is szinte egész Somogyból érkeztek diákok. 9. A múzeum első dolgozója ugyanis Horváth Istvánné volt, aki addig könyvtárosként a helytörténeti anyagot gondozta a Városi Könyvtárban. Ő - férje révén - sokat tudott a kollégiumi gyűjteményről, és emlékezett a láda kaszói származására. 10. Minderről részletesen ír Kutas Eszter a tanulmány második felében. I I. Beszélgetőpartnerek: Plucsinszki József, Tamás János, özv. Wittlinger Edéné, Wittlinger Zoltán. 12. Keszeg Vilmos a 2006/2007-es tanév második szemeszterében 7\ történetmondás antropológiája, valamint 7\ lokális emlékezet forrásai címen tartott kurzust a Pécsi Tudományegyetem Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszékén (az EU 6-os keretprogram Marie Curie Host Fellowships for the Transfer of Knowledge; A magyar néprajztól az európai etnológiáig, szociál- és kulturális antropológiáig című program keretében). Dolgozatom gondolatmenete sokat köszönhet ezen előadások tanulságainak. I 3. Az írás az Országos Erdészeti Egyesület erdészettörténeti szakosztályának pályázatán második díjat nyert (NagyJ. - Nagy E. D. 2004:47). 14- A könyv kései megjelenésével kapcsolatban a fülszövegben az alábbiak olvashatók: „A kézirat 1998-ban készült el, ám asztalfiókba került, majd nyoma veszett." 2000-ben Nagy Jenő hirtelen meghalt, s végül lánya, Nagy Eszter Dóra dolgozta át és rendezte sajtó alá a kéziratot. 15. A legendaképzés összefügghet azzal a folyamattal, melyről Losonczi Ágnes az alábbiakat állapítja meg: „Bonyolult társadalom-lélektani effektus, amikor a távol levő »igazi úr« az emlékekben a »nép atyjává« válik [...]" (Losonczi évszám:olda!szám). 16. Szoukup Ervin így fogalmaz: „A kimondottan nagyvadas terület gazdag szarvasállománya lázba hozta a szenvedélyesen vadászó herceget, és miután lőtt egy 20-as kapcsos szarvasbikát, elhatározta, hogy a területet megvásárolja magánbirtokként." (Szoukup 1978:8.) I 7. A hercegnek nem ez volt az egyetlen birtoka az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Voltak még nagybirtokai Szepes, Pozsony és Zemplén vármegyében is, a birtokközpont a lengyel határ mellett fekvő Javorinán, a Magas-Tátrában volt. A javorinai negyvenezer holdas területet 1879-ben vásárolta meg, szintén vadászati célokra. A birtokon mintavadaskertet létesített, amely az 1949-ben alakult Tátrai Nemzeti Park alapja (vö. Glatz, főszerk. 2000:236). 18. Elsősorban az Andel, Klein, König, Pitonyák, Plucsinszki, Wittlinger családokról van szó. I 9. Új-Somogy, 1927. február 19., idézi Nagy J. - Nagy E. D. 2004:43. 20. Ifjabb Wittlinger Zoltán a láda múltja utáni kutatás idején még munkatársunk volt, és rajta ke- ^ resztül kerültem kapcsolatba a családjával. ÏN 21. Plucsinszki József szülei szintén Javorinából költöztek Kaszóba, édesapja Hohenlohe herceg °ji parádés kocsisa volt; maga már itt született 1924-ben. Sok fényképet, dokumentumot őriz erre ^ az időre vonatkozóan. Az 1990-es években kárpótlási ügyekben ő próbált segíteni a Hohenlohe Ci leszármazottaknak. — 22. Idén tavasszal, egy Lábodon (Nagyatádtól nyolc kilométerre fekvő község), egy készülő vada- olÉ szati témájú kiállításon láttam egy nagyméretű, faragott szekrényt, amelyről azt állították, hogy Kaszóból, a Hohenlohe-vadászházból került ide. 23. Részlet a könyv fülszövegéből; NagyJ. - Nagy E. D. 2004.