Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Greetings from Nagygörbő

A műfajok kérdése Ebben az esetben nem csupán az installáció által felvetett témák fontosak, hanem a felhasznált médiumok is, hiszen az installációk, az akciók eszközei - a jel, a tárgy, a magnószalag - éppen a kommunikáció legfontosabb médiumait jelenítik meg, és alkalmazzák a különböző szimbolizációs folyamatok rögzítésére, azaz beszámolnak arról, hogy egy lokalitás szimbolikus kijelölésében milyen szerep jut a médiumoknak. Az eltérő tematikákat kidolgozó installációk éppen ebben - a medialitás középpontba állításában - közösek (Pfeiffer 2005). A felhasznált médiumok (a magnószalag, a jel, a tárgyak egy része) mesterséges objektumok, nem részei eleve földrajzi környezetnek, kívülről kerülnek be a lokalitás összefüggésrendszerébe. Mint médiumokra az a sors várt volna rájuk, hogy különböző üzenetek fogalmazódjanak meg és közvetítődjenek rajtuk keresztül, hogy különböző szimbolikus tevékenységek katalizátorai legyenek. Az installációkban viszont - amelyekben a médiák és a földrajzi tér szoros interakcióba lépnek egymással - hirtelen reflektorfénybe kerülnek, nem simulnak be a tájban zajló kommunikációs folyamatokba, önálló jogú szereplőkké válnak. E perspektívából szemlélve az installációk médiaarcheológiai szempontból is értelmezhető jelenségekre reflektálnak: milyen szerepe van a médiának, a mediális átalakításoknak a közvetítettségek létrehozásában, hogyan változtatják meg az eredeti (természeti) életösszefüggést az egyidejű folyamatokba helyezett (mesterséges/művi) különidejűségek, jelen esetben a különböző mediális technológiák. És itt többszörös mediális közvetítettségtől van szó: a) a műtárgyakban felhasznált, alkalmazott anyagok maguk is médiák abban a technológiai értelemben, ahogy McLuhen használja ezt a fogalmat (McLuhan 2001); b) a műtárgyakon keresztül a táj bizonyos jelenségeit kiemelik, bekeretezik, mediatizálják; ez főként azért fontos, mert e jelenségek a mediális közvetítettség nélkül nem volnának láthatók,

7 c) harmadrészt a műtárgyakban használt médiák között is - a dokumentáláson keresztül - létrejön valamifajta interferencia. Fénykép és mozgófilm tudósít bennünket a betűk/jelek és a táj interakciójáról; a hangrögzítésre használt magnószalag hirtelen önálló „hangszerként" kezd viselkedni - és még lehetne sorolni egyes mediális rendszerek közötti kölcsönhatásokat, átalakulásokat. Mindennek eredményeképpen egy sajátos intermedialitás jellemzi valamennyi műtárgyat. Az időbeliséghez való viszony A projekt egész kontextusában absztrakt, performatív folyamatokról van szó, a műtárgyak nem statikus állapotú, egyszer s mindenkorra létrehozott objektumok, hanem folyamatszerű jelenségekre reflektálva maguk is folyamatszerű létezéssel bírnak. Az ajtó szélborzolta szalagjai, a földbe került palackposta, a tárgyak entrópiája fontos alkotórészei az installációnak, azaz e természeti erők által meghatározott folyamatok magának a műtárgy működésmódjának és hatásának is szerves részei.