Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
N. KOVÁCS TÍMEA: A kultúra metaforái
úgy tudja a múltba tett utazás jelentését fölvenni, hogy a kultúra fogalma történetivé válik, s egybekapcsolódik a haladás koncepciójával. 6 Ahogy arra a kulturális antropológia eszmetörténetével foglalkozó Roland Girtler ( 1979:16) is utal, a primitív társadalmak jelentették az európai gondolkodás számára azt a kontextust, amely egyáltalán lehetővé tette az egyes etnikumok és rasszok közti különbségek megfogalmazását s egyúttal a saját társadalom civilizációs előnyeinek kihangsúlyozását, mivel ezek a társadalmak azt a fejlődési szintet testesítették meg, amelyet az európai kultúra már maga mögött hagyott. Az egyes társadalmakat a haladás különböző fokain elhelyező szemléletből következően a kultúra differenciális fogalommá válik. A fejlődés fokai feltételeznek ugyanakkor egy célt, egy elérhető állapotot, amelyet az európai társadalmak képviselnek, s amelynek megragadását korábban szintén a kultúra fogalma tette lehetővé. Ebből az ellentmondásból fakad, hogy a kultúra egyrészt azokat a képességeket jelenti, amelyeket az emberek közösen birtokolnak, 7 másrészt az egyes társadalmak megkülönböztetésének eszközévé is válik, tehát azt is jelöli, ami az embereket elválasztja egymástól. így a kultúra egyszerre univerzális és partikuláris. A további ellentmondások éppen e két használati mód feszültségéből, illetve különösen a különbségek természetének magyarázatából fakadnak. A felvilágosodás köztudottan az egyetemes kultúrafogalom mellett voksol, a „vadember" és a „kultúrember" közötti különbség relatívnak tűnik, amint arról a korabeli nevelési törekvések és a műveltségre vonatkozó elképzelések is árulkodnak. A I 9. századra azonban nyoma vész a vadember megnevelhetőségébe vetett hitnek. A fölbukkanó evolucionista teóriák már nem az emberiség egységéből vagy a civilizációs különbségekből indultak ki, hanem alapvető, áthidalhatatlan különbséget láttak az úgynevezett primitív és az európai ember között. 8 A saját racionalitással rendelkező nemes vadember helyébe az irracionalitást megtestesítő primitív alakja lépett. Természetesen nem arról van szó, hogy az egyes kultúrák közötti különbség alakult volna át, hanem a létező különbségek észlelésére és magyarázatára alkalmazott modellek változtak. E modellek egyáltalán nem nevezhetők társadalmi, politikai következményektől mentes, tisztán gondolati eszközöknek. A felvilágosodás időszakában az eltéréseket a környezet, az éghajlat különbségeire vezették vissza. Az evolucionista felfogásban azonban a természettudományok új húzóágazata, a darwini biológia s annak nyelvezete köszön vissza: az embert a ^ biológiai törvényszerűségek irányítják, s a túlélésért folytatott küzdelem határozza 7 meg. Ez a szemlélet az egyes fajokhoz sajátos mentalitást rendelt, s a túlélési küzde- ÍN lem győzteseiről vagy rangelsőiről beszélt. 9 A civilizált ember magasabbrendűségére, ^ valamint az európai kultúra fejlettebb voltára vonatkozó nézetek, azaz a biológiai és o a társadalmi evolucionizmus árulkodó módon a kolonializmus teljes megszilárdulásával ÍÜS egy időben virágoztak. Talán nem téves az a feltételezés, hogy a korabeli társadalmi § diskurzust - beleértve a tudományos beszédmódokat is - dominálva ezek a nézetek nagymértékben hozzájárultak a gyarmati uralom legitimálásához, a birodalmi ideológiák fölvirágzásához.
