Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

N. KOVÁCS TÍMEA: A kultúra metaforái

sem jelent ez alól kivételt, noha létezik egy erős késztetés arra, hogy az analitikus eszközzé tett kultúrára úgy tekintsünk, mintha az nem venne részt a jelentések és használatok társadalmi körforgásában. A kultúra fogalmát kisajátítani szándékozó tudományos közösség azonban nem választható le a társadalom azon egyéb közösségeitől, amelyek szintén kísérleteket tesznek e fogalom bekebelezésére. Politikusok hogy csak egy szignifikáns csoportot nevezzünk meg-, miközben kulturális különbségekről, hagyományokról vagy nemzeti kultúráról beszélnek, gyakorta épp a tudomány eszköztárát idézik föl, hogy meggyőzőbbé, hihetőbbé tegyék mondanivalójukat. A politikai érvelésekbe illesztett s ezzel társadalmilag nagy hatóerejű koncepciók kiindulópontjává és életben tartójává váló kultúra így alapvetően abban a feszültségtérben artikulálódik, amely a tudományos és a társadalmi közti határok lebontásával, illetve e határok újradefiniálásával keletkezik. Már a kultúra fogalmának korai története mutatja e két diskurzusforma - a tudományos és a társadalmi - közti kölcsönviszonyokat. Igaz, hogy a kultúra mindenekelőtt a tudós nyelvhasználat terméke,

1 amelyet a tudományos diskurzusok alakítottak ki, s formálnak napjainkig (vö. Márkus 1992; Wessely 1998), de a köznapi beszédmódok közé kerülve legalább olyan komoly karriert fut be. Mára nemcsak a társadalomtudományok egyik központi kategóriájává nőtte ki magát, amely köré egyenesen tudományterületek szerveződnek - elég, ha a német Kulturwissenschaftra vagy az angolszász cultural studies-ra gondolunk -, hanem a társadalmi közbeszéd elnyűhetetlen elemévé vált. Napjainkban a kultúra lényegében ide-oda vándorol a laikusok és a szakemberek tábora között,

2 politikai elemzők vagy függetlenségi mozgalmak aktivistái, kisebbségek képviselői mellett az „utca embere" is gyakran ezzel a fogalommal érvel. Wallerstein szerint a kultúra egyenesen „a jelenlegi világrendszer ideológiai csatamezeje" (Wallerstein 1990, idézi Hannerz 1995:74)- Kétségtelen, hogy sokan, sokszor és sokat beszélünk a kultúráról. Divatról van-e szó, vagy inkább szimptómáról? A következőkben azzal szeretnék foglalkozni, hogy milyen kölcsönhatások fedezhetők föl a kultúrával kapcsolatos, egyrészt szorosabban vett tudományos, másrészt a társadalmi vagy inkább nyilvános diskurzus között, milyen jelentések és társadalmi használatok termelődnek ki és áramlanak e diskurzusformákban és közöttük. Mondandómat három csomópont köré csoportosítom. Elsőként a kultúra fogalmának az idegennel kapcsolatos európai gondolkodás megalapozásában játszott szerepével foglalkozom. Ezt követően röviden fölvázolom, miként próbálta meg a kulturális antropológia „visszahódítani" az elkötelezetté vált kultúra fogalmát a társadalmi diskurzusoktól, és hogyan igyekezett megfelelő tudományos tárgyat formálni belőle. Végül, de nem utolsósorban azt körvonalazom, hogy a „tudományossá" tett kultúra miképpen függ össze a határok gondolatával, és ebből következően milyen retorikai potenciált rejt. A kultúra szerepe az idegenség képzeleti földrajzában A kultúra egy, az európai gondolkodási tradíció egészén, különböző történeti korszakokon és kontextusok sokaságán keresztül vándorló fogalom. E vándorlás nyomán több metaforikus tartalommal bővült. A latin colere tőből származó kifejezés elsődleges jelentésköre a mezőgazdasági gyakorlatokra, a föld megművelésére, kultiválására, birtok-