Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Kalas Györgyi: „Kis tündérvilágra leltünk" A csángók megjelenítése a sajtóban

Népszabadság és a Magyar Nemzet is beszámolt (Román-magyar 2006; Kristály 2006), sőt az utóbbi üdítő kivételként rövid magyarázattal is szolgált arról, miként terjedt el a román tudományos életben a csángók román eredetének nézete - mindezt a meglehetősen ironikus, Román lapokban kutatják a csángók eredetét cím alatt. Nem utolsósorban vizsgálatot érdemelne, hogy a csángókról szóló írások milyen mértékben mutatnak rá, hogy a csángók nem alkotnak egységes csoportot, hanem többek között gyimesi, hétfalusi és moldvai csángókra tagolódnak, az utóbbiak etnikai viszonyulása pedig valóban többoldalú. A csángó ügy tehát az a téma, amit egyik sajtóorgánum sem tud érzelem nélkül megközelíteni. A jobboldali sajtó több csángókérdéssel kapcsolatos esetet közöl, és jobban utánajár a témának, például a Magyar Nemzet cikkei alapján több évre visszamenőleg össze lehet rakni a csángók körül történt közéleti eseményeket, míg ugyanez a Népszabadságról nem mondható el. Még hézagosabbak a hetilapok híradásai, a HVQ például teljesen véletlenszerűen közöl egy-két hírt a csángókkal kapcsolatban (szinte mind MTI utánközléssel), és utánkövetés egyáltalán nincs, mint a Magyar Nemzetben. Szinte minden jelentősebb magyarországi sajtóorgánumban jelent már meg csángókról szóló riport, és minden újság küldött munkatársat Moldvába. Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi lapokat egy egységes, romantizáló hangnem jellemzi, míg az erdélyi magyar sajtó differenciáltabb, és a csángó témájú írásokon keresztül néhol megvillannak a mai, erdélyi magyar társadalom viszonyrendszerei is. Rejtélyesek A csángók nemzetközi médiabeli szereplését érdekes módon nem a magyarok érték el - bár a korábbiakban voltak erre irányuló kísérletek -, hanem egy finn képviselőasszony, Tytti Isohookana-Asunmaa. Az Európa Parlament képviselője turistaúton gyakran járt Moldvában, majd később az Európa Parlament megbízásából is, és miután korábban tanítónőként tevékenykedett, feltette magának a kérdést, miért nem tanulhatnak a csángó magyarok a saját nyelvükön az iskolában? Tytti asszony 2001-ban jelentést készített az Európa Parlamentnek, melyben a csángókat „Európa legrejtélyesebb népcsoportjának" titulálja, és ezek után ez a jelző minden idegen nyelvű újságba és internetes oldalra elkíséri a csángókat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak az idegen nyelvű, de sokszor a magyar sajtó is igyekszik hangsúlyozni a csángók rejtélyességét, különlegességét, nemegyszer mint valami misztikus jelenségről számol be róluk. „Csíkszereda iskoláiban egyre-másra tűnnek fel a valamilyen furcsa, magyar-román keveréknyelvet beszélő gyerekek, akik ráadásul sosem hallott magyar szavakat is használnak. Délutánonként különórákra járnak, haza pedig- a Kárpátokon túli kis falujukba - csak ritkán jutnak el. Ok a csángó diákok, most tanulnak írni-olvasni magyarul." (G. Juhász 2005.) Bár a nemzetközi médiában nem tűnt érdekesnek a csángókérdés, a „legrejtélyesebb népcsoport" (mely nem máshol él, mint a nyugat számára szintén meglehetősen misztikus, Drakula lakta Romániában) azonban beindította sokak fantáziáját. Hamarosan a helyszínre küldte kutatócsoportját a National Qeographic is, aminek eredményeként