Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Kalas Györgyi: „Kis tündérvilágra leltünk" A csángók megjelenítése a sajtóban

Korun/c-interjúban elmondta, hogy az intenzív érdeklődés természetes, hiszen a csángókérdésen keresztül a magyarság saját sorsproblémájával szembesül. Véleménye szerint a csángók példáján jól követhető egy etnikum nyelv- és identitásvesztése, ami egy nemzetet akaratlanul is érdekel. A csángókról való beszéd tehát élénken folytatódik, ugyanakkor kétségkívül differenciálódik is, Hatos Pál például egyenesen azt veti fel, hogy a csángókutatás illúzióvesztett lett, és hogy a csángókhoz való viszonyból eltűnik a korábbi hangnem (Hatos 2002). Míg korábban a romantikus, idealizáló hangnem a csángókról folyó beszéd állandó része volt, véleménye szerint ma az illúziók leépítése folyik. Tény, hogy az 1990-es évektől a Magyarországon még gyermekcipőben járó antropológia is bekapcsolódott a csángókutatásba, melynek tudományos hangvétele és nem utolsósorban kutatási témája, kérdésfelvetése és módszere alapvetően más, mint például a néprajzé. Hatos Pál szerint a csángókra vonatkozó kutatások az 1 990-es évek második harmada óta nem tesznek mást, mint próbálják lerombolni azt a romantikus illúzióvilágot, ami az előző évtizedekben a csángókról kialakult. Ennek ellenére érdekes módon a sajtóban - és ezzel együtt természetesen a tudományon kívüli világban - éppen ekkor kezdődött el a csángók igazi romantikája, a csángók kitörtek a történészek és a tudományos művek közegéből, és egyre nagyobb ismertséget értek el. A csángók mint igaz magyarok kategóriájának vizsgálata különösen érdekes lehetett abban a feszültségekkel terhelt időszakban, amely a 2004. decemberi, kettős állampolgárságról szóló népszavazás után kialakult. A csángók igazi romantikája talán még csak most kezdődik, ha nem is a tudományos életben, de a magyarországi és a nemzetközi médiában, mely a csángókat a „világ legrejtélyesebb" népcsoportjaként emlegeti. Nem azok, akik voltak A már említett Korunk című folyóirat idézett írásában Tánczos Vilmos felveti, hogy eljön az idő, amikor a fiatal antropológusok a csángókérdést mint „a már megírt, csángó tárgyú szövegekben létrehozott világot fogják vizsgálni", ekkorra azonban a csángók már nem azok lesznek, akik addig voltak. Ez az idő valószínűleg nincsen már túl meszsze, mint ahogyan az is egészen biztos, hogy a csángók már most sem azok, akik voltak. A csángó tárgyú szövegeken azonban legtöbbször a magyar - esetleg román ^ - tudományos élet által kitermelt szövegeket érthetjük, holott jelen esetben, mikor a J>£ csángók reprezentációja a médiában folyamatosan igen magas, feltétlenül hasznos ^ lenne megvizsgálni a médiában fellelhető vonatkozásokat, hiszen ennek alapján kristályosodik ki az a viszonyulás! rendszer, amely egy egész országot egy, a határon túl -3 élő, ámde azonos nemzetiségű csoporthoz köt. Szövegvizsgálatok esetében természetesen a sajtó jöhet szóba, és ezzel párhuzamosan egy olyan kutatás, mely összehasonlítja a magyarországi és erdélyi magyar, valamint román és egyéb nemzetközi sajtóban napvilágot látott, csángó témájú írásokat. A legkevesebb meglepetést talán a román és magyar sajtó összehasonlítása hozhatja, annál izgalmasabb azonban az erdélyi és magyarországi magyar nyelvű sajtó közötti különbség. A magyar sajtóra ugyanis szinte feltétel nélkül jellemző a már em330 Ktett romantikus és idealizáló hozzáállás, hacsak nem veszünk számításba olyan könyv-