Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Nőtörténetek a Kádár-korszakról Tóth Eszter Zsófia: „Puszi Kádár Jánosnak". Munkásnők élete a Kádár-korszakban mikrotörténeti megközelítésben Vaspál Veronka

intenzív történeti-szociológiai vizsgálata esetében „nem kerülhető meg az a kérdés, hogy mi is ennek a hozadéka, mit tudunk meg a vizsgált konkrét egyedi esetből valamely általánosabb dologról, azaz milyen kapcsolat áll fenn mikro- és makroszint között" - teszi fel a kérdést Szíjártó. Tóth Eszter könyvének fókuszában I 970. április elseje áll: egy kinagyított pillanat, mikor a Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás brigádja a Parlamentben megkapta „szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül" az Állami Díjat. Miről szól(t), mit szimbolizál(t) e pillanat? Miért épp a Felszabadulás brigád tagjait választották a hatalom képviselői arra, hogy reprezentáljanak egy jól dolgozó szocialista brigádot? Milyen a kitüntetett brigád a hivatalos álláspont szerint? És milyennek tartják a tagok saját magukat és brigádjukat? Hogyan befolyásolta a brigád kollektív identitását a kitüntetés? Ezekre a kérdésekre a könyv közepén található, véleményem szerint legjobb, a gyári identitásról és a kitüntetésről szóló fejezetek keresik a választ. A hivatalos beszédmód, értékrend és az emberek mindennapi személyes élményei közti feszültség ennél a résznél jelenik meg legmarkánsabban. A szerző a korabeli cikkek elemzése mellett nagy hangsúlyt fektet a fényképekre is. A kitüntetett brigád tagjait bemutató 1970-es újságcikk, de főleg az ahhoz kapcsolódó fényképtabló azt sugallja, hogy a nők „igazi szocialista brigádot" alkottak, ezért részesültek a brigádoknak járó legmagasabb kitüntetésben. Ezt a cikkelemzést a könyvben azok a visszaemlékezések követik, amelyeket nagyban befolyásolt az asszonyok számára a korabeli újságcikksorozat visszaolvasása. Az asszonyok elbeszéléseire nem jellemző, hogy „szocialista közösségként" jelenítenék meg a brigádjukat; elbeszéléseikben sokkal erősebb a gyárhoz való kötődés: szerintük a közös gép vagy műhely hozott létre meghatározó barátságokat. A brigád tagjai - a róluk szóló újságcikkekkel ellentétben - a kitüntetést mindannyian annak tulajdonítják, hogy személyes kapcsolatban álltak Kádárral. A brigád fénykora ennek megfelelően emlékeikben szorosan összekapcsolódott azokkal az évekkel, amikor a brigádvezető levelezett Kádár Jánossal, a főtitkár meghívta őket munkahelyére, a „Fehér Házba", majd ő maga látogatott el a Budapesti Harisnyagyárba (89. p.). A könyvnek ez a része a szó szoros értelmében history from below, az interjúalanyok Kádárral kapcsolatos személyes élményeikről számolnak be. Ezek után annak is utánajárTóth Eszter, hogy a valóságban vajon milyen érvek döntöttek a Felszabadulás brigád kiválasztása mellett. Minden bizonnyal szerepet játszott az is, amit az asszonyok visszaemlékezéseikben kiemeltek, de fontos emellett, hogy a brigád majdnem minden tagja párttag volt. Ezenfelül az 1970-es évben a kitüntetési ~ irányelvek között szerepelt, hogy tüntessenek ki egy könnyűiparban dolgozó brigádot [3 is, amely lehetőleg női brigád legyen (101. p.). A könyv kulcsproblémája tehát a kitüntetés kérdése, ami magában hordozza a ha~2 talom és a hétköznapi emberek viszonyát, valamint a szocialista rendszer női emanci~£ pációs beszédmódját. A munka ilyen értelemben megfelel egy másik, mikrotörténelemről szóló találó meghatározásnak is, mely szerint „a mikrotörténelem nagy kérdésekre kis helyeken keresi a választ" (Szíjártó 2003:494). A kötet mégsem erre a kulcskérdésre épül, inkább leíró jellegű, mint problémafelvető, és néhol ott is általánosítani próbál, ahol azt nem szükséges megtennie, éppen a történetek egyedisége miatt. Ilyennek találtam az első, bevándorlásról szóló fejezetet, amely egyébként igen sok szempont308 ból kerül értelmezésre.