Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Nőtörténetek a Kádár-korszakról Tóth Eszter Zsófia: „Puszi Kádár Jánosnak". Munkásnők élete a Kádár-korszakban mikrotörténeti megközelítésben Vaspál Veronka

Minthogy jelenleg a mikrotörténelem és a new cultural history a társadalomtörténet vezető irányzatainak nevezhetők,

3 érdemes elgondolkodni azon, mennyiben és milyen területen hoz nekünk új eredményeket e tudományág és jelen esetben a tárgyalt munka. Azt hiszem, egyetérthetünk Klaniczay Gáborral - Tóth Eszter munkájának tanulmányozása után -, amikor úgy foglal állást a történeti antropológiával kapcsolatban: ez az új tudományág kérdésfeltevéseivel és szempontrendszerével igenis provokálhat új válaszokat, a már feltárt kutatásokat kiegészít(het)i, vagy máshová helyez(het)i a hangsúlyt (Klaniczay 1990). A Kádár-korszak munkásságának társadalomtörténete Tóth Eszter könyvében különböző életút-elbeszélésekkel, narratívakkal találkozunk, melyeket egyes identitásképző tényezők köré csoportosítva a szerző fejezetenként összegez, és törekszik - a brigádra mint csoportra vonatkozó - általános következtetést levonni belőlük. Mire alkalmas mindez a társadalomtörténet terén? A tárgyalt könyv „szereplői", bár a korabeli propaganda szerint két privilegizált csoporthoz is tartoztak, tudniillik munkások voltak és nők, mégis alulreprezentált csoportként voltak jelen a társadalomtudományi kutatásokban,

4 s ez tulajdonképpen ma is így van. A hivatalos beszédmódból jól ismert egységes munkásosztály, illetve egységes osztálytudat fogalmai helyett szakszerűbb és árnyaltabb társadalomtörténeti vizsgálatokra van szükség, mivel „a fragmentáltság még az első pillantásra az osztálykritériumoknak leginkább megfeleltethető munkásság esetében is szembeötlő" (Valuch 2005:15.) A könyv kitűnően ábrázolja azt a - szerző által már a bevezetőben felvázolt - feszültséget, amely a korabeli hivatalos beszédmód munkástársadalmat leíró kategóriái („fizikai munkásság", „szocialista brigád") és a korszakot személyes múltként felidéző egyéni, méghozzá női élettörténetek között fennáll. Nagyon jó példa erre az 1959-ben meghirdetett új életszínvonal-politika, amelyet a könyv „alulnézetből" (history from below), a fogyasztási cikkek identitásképző szerepének elemzésével mutat be. A lakástörténetek az életutakban központi szerepet játszanak. Az úgynevezett központosított lakáselosztási rendszert írásos történeti források alapján mutatja be a szerző, hogy aztán a rendszer kiskapuit is megismerjük az élettörténeteken keresztül. A korszak hivatalos beszédmódjában egészségesnek, összkomfortosnak megjelenített, az emberek számára gyakran státusszimbólumot jelentő új lakótelepi lakás Malvin elbeszélésében inkább nehézségek, kellemetlenségek színtere (53. p.). Az állami munkaerő-vándorlás szabályozását szintén ötletesen, a korabeli sajtó „törzsgárdatagok" és „vándormadarak" fogalmaival járja körül a szerző. Rámutat arra, hogy az újságcikkekben található törzsgárda kifejezést a beszélők alig használják; kötődésük a gyárhoz erős, de ezt másképp fejezik ki. Tóth Eszter más esetben is kísérletet tesz annak megfejtésére, hogy egy adott kifejezést ki, mikor és miért használ, e mögött milyen társadalmi, társadalomtörténeti okok húzódhatnak. Az „üzérkedés", a „társadalmi tulajdon védelme" és a „csencsölés" tipikusan ilyen árulkodó kifejezések a szerző szerint. A „harisnyatolvajokról" és a „nagybani lopókról" szóló, jelentékte-