Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Tabló - Urbanisztika Balkanica - városetnológia Délkelet-Európában. Ethnologia Balkanica. Journal for Southeastern Antropology 9-10. Mészáros Borbála
és modernizáció. A diskurzus a balkanizmus egyik megnyilvánulása, amelyben megkülönböztetik az ismertet és az elismertet, a sajátot és az idegen, alacsonyabb rendű másikat. Hasznos ehhez Bourdieu distinkciós koncepcióját felhasználni: a határvonal igazából nem az autochtonok és a betelepülők, hanem a gazdasági és kulturális tőke tulajdonlása vagy hiánya között húzódik: a városiasodást és modernizációt azok is támogatják és féltik, akik maguk is a bevándorlók közé tartoznak (az 1990-es években Belgrád lakosságának kétharmada gyakorlatilag ilyennek tekinthető). A fehérharisnya-diskurzus ugyanakkor nem csupán a fenyegető vidékiség elleni érzelmeket fejezi ki, hanem a saját városi kultúra befejezetlensége, tökéletlensége iránti frusztráció és a modernizáció áhításának megjelenése is - a „fehér harisnya csak aszfalton létezik". Szorosan kapcsolódik az előbbiekhez Ivana Spasic (Belgrád) tanulmánya, 7 amely mintegy háromszáz szerbiai interjú alapján azt vizsgálja, hogy miként konstruálódik meg az urbanitás fogalma az informális, mindennapi közbeszédben, milyen szimbolikus implikációkat tartalmaz, és arra is rákérdez, hogy a városiasságot miképpen tapasztalják meg lokálisan, például hogyan fogalmazzák meg a városi nosztalgiát. Tanulmányának újdonsága más hasonló vizsgálatokhoz képest abban rejlik, hogy szélesebb társadalmi bázis alapján fogalmazta meg téziseit - kisvárosi és különböző szociális csoportból származó véleményeket is figyelembe vesz -, ami láthatóvá teszi az urbanitás érzékelésének régiónkénti, várostípusonkénti különbözőségeit. Igy például Közép-Szerbiában az „urbanitás" meglepően lokalizált, nagyon különbözőek a lokális életvilágok, az egyes városokban az „őslakos" státus behozhatatlan előnyt jelent a bevándorlókkal szemben. Ez a ragaszkodás egyben egyfajta szimbolikus védelmet is kifejez: nagyon erős szembenállás tapasztalható a kívülállókkal, az új betelepülőkkel, különösen a környékbeliekkel. Az identitásban elsősorban a „helyi városiasság" meghatározó, evvel együtt nagy ellenállás tapasztalható az úgynevezett belgrádizáció ellen is. A Vajdaságban evvel szemben a városiasság éppen annak helyi életben való gyökértelenségén alapul, az egyes kisvárosi társadalmak a régión belül gyakorlatilag szimbolikusan kicserélhetők. A kívülről érkező „mások" főleg a hegyvidéki bevándorlók és a belgrádiak, azonban itt a konfliktus etnikai síkon is megjelenik. A városi identitás nem olyan exkluzív, inkább a Vajdasággal mint régióval azonosulnak az emberek. Ebből következően a helyi parasztságot sem ítélik meg negatívan. Belgráddal kapcsolatban Spasic azt állítja, hogy a belgrádi identitás jellegzetessége, hogy az emberek elsőként belgrádiként határozzák meg magukat, és ez még az etnikai identitást, a nacionalista diskurzust is felülírja. Mivel a belgrádi identitás rendkívül erős és magabiztos, ~2 ezért Jansen tanulmányával szemben szerinte nem jelentkezik félelem a bevándorlókéig kai szemben, minthogy nem vesznek tudomást a Belgrádon kívüli urbanitásokról sem. Spasic szerint a jelenkori Szerbia kulturális hierarchiájában az urbanitás a legszéle23 sebb körben alkalmazható identitásdiskurzus, olyan stratégia, amellyel a másokkal szembeni fensőbbség kifejezhető. A vidék megítélése az interjúkban általában negatív vagy semleges, a romantikus falugondolat alig jelenik meg, pedig a politikai propagandáknak ez az egyik kedvenc eszköze a mai napig. Az akadémiai és zsurnalisztanyelvezetben a vidékhez sokkal inkább társul ez a romantikus népi gondolat, mint a városi emberek mindennapi gondolkodásában.
