Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

PETI LEHEL: Kollektív látomások a moldvai csángó falvakban

iszlám vallási vezetők intenzív politikai és vallási lazítást hajtottak végre, amely további frusztrációkat termelt a társadalom egészében. 1967 nyarától a keresztény közösség nem zarándokolhatott Jeruzsálembe a szent helyeket meglátogatni. Érdekes módon a tömeges látomások éppen a zarándoklat idejére estek, amikor a hívek nagy számban készültek lelkileg ennek a fontos vallási igénynek a beteljesítésére. A szerző a tömeges látomásokjelentkezését a tömegek erre fogékony lelkiállapotával magyarázza: „Következésképpen ahelyett, hogy maguk rótták volna le tiszteletüket Jeruzsálemben Szűz Máriánál, Szűz Mária »latogatta«

9 meg őket, vigasztalva, enyhítve frusztrációjukat és kiábrándultságukat" (Minardus 1971:205).

10 A medzugorjei látomások után beinduló nemzetközi zarándoklathullám nyomán végzett Gerald E. Markié és Frances B. McCrea érdekes vizsgálatot arról, hogy a vallási jelenés a világ egy távol eső zugában hogyan vált politikai és etnikai konfliktusok helyszínévé (Markle-McCrea 1994). A szerzők szerint a medzugorjei „csoda" szociológiai érdekességét a terület problémás történelme képezi. Medzugorje Bosznia-Hercegovinában fekszik, a medzugorjei lakosság zömében horvát (a bosnyák-horvát határ meglehetősen közel van). Ilyen körülmények között a medzugorjei katolikusok nemcsak etnikailag, de felekezetileg is kisebbséget alkotnak. Ebben az instabil és konfúzió uralta környezetben a nagyjelentőségű csoda könnyen különféle kulturális, társadalmi és politikai érdekek médiumává válhatott. A szerb politikusok például rutinból és explicit módon kapcsolták össze diskurzusaikban a Medzugorje-jelenséget a horvát nacionalizmussal. A Kommunista Párt egyik politikusa például Szűz Máriát hivatalosan is „Usztasa" Asszonynak" titulálta, követőit „klerikális-fasisztáknak" nevezte, akik megijesztik a tanulatlan embereket. Érdekes módon a jelenések színhelye meglehetősen közel van ahhoz a dombhoz, ahol az Usztasa 1941 -ben kivégzett 300 szerbet. Egy belgrádi folyóirat egyértelmű kapcsolatot teremtett a horvát Usztasa által a második világháborúban elkövetett atrocitások helyszíne és a Mária-jelenések színtere között, a jelenéseket a tömeggyilkosság bizonyságának tartva. A horvátok ugyancsak kapcsolatot teremtettek a két esemény között, ám másfajta értelmezéssel látták el: „A helyi parasztok [...] állítása szerint az, hogy a Madonna a tömegmészárlás helyéhez olyannyira közel jelent meg, a horvát függetlenség támogatásának a kifejeződése" (Markle-McCrea 1994: 204).

12 A szerzők amellett érvelnek, hogy a „medDugorje-narratíva" egy felekezeti és etnikai versengés, ellentét és konfliktus társadalomtörténeti kontextusában helyezhető el. Az adott helyzetben a közösségi határokat túllépő, tömegessé váló „látomásjárványok" kulturális és társadalomtörténeti vonatkozásainak elemzésére a magyar néprajzi és antropológiai szakirodalomban is történetek kísérletek. Kürti László egy közép-keleteurópai „modern" eset kapcsán (a medzugorjei jelenség egy másik aspektusának értelmezése) annak politikai töltetét, ellenvallás jellegét hangsúlyozza (vö. Kürti 1998). Szacsvay Éva a mezőkövesdi Mária-látomásokat elemezve Iso Baumernek a búcsújárásról szóló munkája nyomán - talán túlságosan is leegyszerűsítve - feltételeiben elégtelen, hiányos, megszakított kommunikációs rendszerként fogja fel a szentkúti búcsú és a mezőkövesdi tömeges transzcendens élmények közötti viszonyhálót (Szacsvay 1998:128). A fentebbi elemzésekben közös, hogy a jelenségek kulturális összetevői mellett a szerzők az események által létrehozott sajátos szociális szerkezetet, dinamikát is vizsgálják, s ugyanolyan fontosnak tartják a közösség működésének, belső törvényszerű-