Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

PETI LEHEL: Kollektív látomások a moldvai csángó falvakban

mélyebben fekvő sémákat tárják fel. Ennek eredményeként a vizsgált közösségekben kialakuló tömeges vallási vonatkozású jelenségek jobb megértése érdekében nemcsak az illető közösség kulturális rendszerét vizsgálták, hanem nagy hangsúlyt fektettek a társadalmi valóság „mélyrétegének" feltárására is. Ennek az iránynak klasszikus követője Giovanni Levi, aki egy 17. századi itáliai ördögűző pap tevékenysége nyomán történő, transzcendens vonatkozású tömeges gyógyulásokat, csodákat, az ezeket övező társadalmi dinamikát elemezte (Levi 2001). Giovanni Levi a társadalom belső berendezkedésének vizsgálatán keresztül az egyén személyes identitására is következtet, az érzelmi biztonságra való törekvésben találva meg azt az összetevőt, amely a 17. századi itáliai családi stratégiaválasztások hátterében rejlik. Egyfajta következtetése a közösség „alapstruktúráinak" modellezése révén az, hogy a település és környéke esetében ahhoz a kivételes eseményhez való viszonyulás, amelyet Giovan Battista Chiesa ördögűző pap prédikálása jelentett, a vallási alapokon nyugvó emocionális biztonságkeresés ideológiájának mentén zajlott. Tehát a családi stratégiák főbb motivációin keresztül vezet el a szerző oda, hogy egy sajátos társadalomtörténeti kontextusban kialakuló irracionális közösségi viselkedésmód kulturális magyarázatát adja. A differenciált gazdasági mintakövetések és az ezzel összefüggő társadalmi viselkedés mentalitásbeli háttere így az egyes csoportok esetében az a törekvés, hogy életüket függetlenebbé tegyék „a mezőgazdasági ciklusok és az elszigetelt nukleáris család ingadozásaitól", azaz valamiképpen kiküszöböljék az egzisztenciális bizonytalanságot.

6 Giovanni Levihez hasonló, a társadalomtörténet módszerével végzett kutatási eredményt két amerikai szerző, Paul Boyer és Stephen Nissenbaum közölt Boszorkányok Salemben címmel, amelyben az 1692-ben Salem Village-ben lezajlott tömeges boszorkánykivégzések kulturális hátterét, valamint társadalomtörténeti kontextusátvizsgálják (Boyer-Nissenbaum 2002). A szerzők alapos forráskutatással dokumentálták, hogy az 1692-es tömeges kivégzések fiatal lányok látomásaival kezdődtek, amelyeket a felnőttek egy sajátos ideológiával, a boszorkányságéval értelmeztek, annak ellenére, hogy a „»megbabonázott lanyok«

7 gyakran adták jelét annak, hogy képzelgéseik Krisztus irányába tolódnak el, angyali hírnököket és angyali látomásokat írtak le" (Boyer-Nissenbaum 2001 : 52). A szerzők annak megértetésére, hogy miért reagált a közösség e látomások nyomán tömeges boszorkányvádaskodásokkal, a kívülállók reakcióinak, az események lefolyásának felszíni rekonstruálásán kívül olyan nyomozásba kezdenek, amely a mélyebben fekvő sémákat próbálja feltárni. Ezek közül alapos forrásfelkutatással a gazdasági ellentétek nyomán kialakuló politikai harcokat, a kapitalista fejlődés által generált strukturális feszültséget (structural strain), a belső pártosodás nyomán létrejövő lokális konfliktusokat emelik ki, valamint a faluba újonnan került lelkész központi szerepét, aki az események ideológiai értelmezését nagy mértékben befolyásolta. Otto F. A. Minardus két közel-keleti eset kapcsán végezte el a kollektív látomások kritikai elemzését (Minardus 1971 ). Az 1967-es, hatnapos arab-izraeli háború nyomán

8 jelentkező tömeges bejrúti és kairói Mária-látomásokat abban a társadalompszichikai kontextusban helyezte el, amelynek nyomán a kisebbségi arab keresztény közösség az arab társadalom egészéhez hasonlóan kollektív frusztrációt élt meg, amelynek részeként nem tudták kielégíteni olyan fontos vallási igényeiket, mint a jeruzsálemi zarándoklat. A szerző kimutatja, hogy a kisebbségi arab keresztény közösségek teljes egészében azonosultak a többségi iszlám nemzeti és politikai aspirációkkal. Izrael győzelme után az