Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MURÁNYI VERONIKA: „Beledobják azokat a flakonokat, s itt, a Tatros partján billegteti a szél." Hulladékkezelés Gyimesközéplokon a 21. század elején

MURÁNYI VERONIKA „Beledobják azokat a flakonokat, s itt, a Tatros partján billegteti a szél." Hulladékkezelés Gyimesközéplokon a 21. század elején A tanulmány a gyimesközéploki hulladékkezelés jelenkori gyakorlatát kívánja bemutatni, különös tekintettel a rendszerváltozás óta bekövetkezett változásokra. Az írás a 2002 és 2006 között végzett terepmunkákra támaszkodik. A vizsgálat során az egyik elsődleges szempont volt, hogy láthatóvá váljék, hogyan ötvöződnek a hagyományos kultúra és a nyugati fogyasztói civilizáció elemei - a „nyugati kultúrát" mintának tekintő, mégis attól eltérő, helyi változatokat hozva létre. így írható le nemcsak az új tárgypopulációk beillesztése a mindennapi életbe, hanem használatuk záró mozzanataként eltávolításuk is a közvetlen lakótérből. Ekkor ugyanis a hulladékok kezelésére, azok megváltozott összetételének ellenére, a régóta bevett, hagyományos eljárásokat veszik elő. Gyimes kultúrája a legutóbbi időkig megőrizte régies vonásait-értelmiségi körök diskurzusaiban mint az archaikus népi kultúra egyik utolsó bástyája szerepel, amely, ha lehet, még érintetlenebb, mint Erdély. Az idelátogatók úgy érezhetik, hogy élő múzeumba érkeztek, ám ha egy pár órás látogatásnál több időt töltenek itt, nyilvánvalóvá válik, hogy az elzártság és archaizmus csupán illúzió. A gyimesi emberek a nyugati fogyasztói civilizáció megjelenésétől fogva ellentétes hatások erőterében alakítják cselekvési mintáikat. Egyrészt hat még rájuk hagyományos kultúrájuk többnyire közösség- és kötelességcentrikus, fogyasztáskorlátozó szemlélete és morálja. Másrészt befolyásolja már őket a fogyasztói civilizáció nyugatról besugárzó üzenete, az „önmegvalósítás" programjának többnyire torz és hiányos változata - amelyet anyagi s egyéb eszközök hiányában többnyire csak a virtuális önmegvalósítás egy-két szimbolikus gesztusával, pótcselekvés szintjén tudnak megvalósítani. (Hankiss 2000:165) Ez utóbbi jelenséggel is magyarázható, hogy a jóléti társadalom mintáinak átvétele a fogyasztás tényleges színvonalát meghaladó mértékben vezetett a hulladékok mennyiségének növekedéséhez (amely a szervezett hulladékszállítás hiányában látványos módon jelenik meg - a közterületeken, főként a patakmedrekben felhalmozódva). Gyimesben a hulladékok mennyiségi és minőségi átalakulása szorosan kötődik a háztartások egész tárgykészletének átalakulásához. A „nyugati társadalmak" állandóan piacot kereső termékei a rendszerváltozás után hamarosan ide is elértek. A tárgyakkal egy időben érkezett egy mindig vágyott, de el nem érhető, „jobb és könnyebb" életmód ígérete. Az életmódváltáshoz a minták és célok egy részét a gyimesiek készen kapják a tévéből, a rádióból, a külföldre ingázók elbeszéléseiből vagy a szomszédtól, „akinek már