Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

Itt kell megemlítenünk Ildikónak, az 1980-90-es évek közkedvelt óvónőjének az ebből az időszakból származó, kiterjedt ismeretségi körét. Ez nem direkt módon, hanem a felé irányuló általános tisztelet és jóindulat szintjén jelent az egész család számára értéket. Igy például sok tekintetben ellensúlyozza a vállalkozás férfitagjai iránt különösen korábban érzett negatív indulatokat, konkrétan az irigységet, amely egy falusi közösségben igen kártékony tud lenni. Apjuk kapcsolatai közül fiai számára ma különösen a géplakatos Jóska bácsi ismeretsége fontos. Ez a kapcsolat reciprok kapcsolati tőkeként értelmezhető, mivel Jóska bácsi egyedül élvén minden személyes problémájával Jánoshoz fordul, akire mindenben számíthat, adott esetben például orvoshoz viszi be Szegedre. Többi kapcsolatukról is elmondható, hogy azok a tipikusan a paraszti gazdaságokra jellemző kapcsolati reciprocitás alapján állnak. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy mindezek mellett e családban már apai, sőt nagyapai szinten is jelen vannak olyan, a piaccal kapcsolatos tőkék, mint „a piaci ismeretek és kapcsolatok tőkefajtái",

46 amelyek túlmutatnak a paraszti gazdaságokon, s ezek is apáról fiúra öröklődnek. Nagyapjuknak már szegedi kereskedői voltak, de gazdatársával összefogva Pestre is felvitte a barackját, ahol a szállítás akkor még korántsem bejáratott módját is maguk alakították ki. E családban az átlagosnál mindig is jellemzőbb volt a kapcsolati, s ezen belül a piaci kapcsolati tőke gyűjtése, gondozása s használata. Az áru megtermelése mellett az előnyös piaci jelenlét is nélkülözhetetlen. „Akinek sikerült jó piaci kapcsolatot kialakítania, annak jó. E nélkül ma-a túlkínálat miatt-nem is érdemes a piacra menni" - vallja id. Deák János. Az ismeretség adta személyesség a piaci eladásnál azért jelent nagy előnyt, mert a kereskedők nem is annyira az árut, mint inkább az eladó személyét nézik. A személy az, aki az áru minőségét számukra szavatolja: „Maga a személy a fontos, az a garancia. Tudták a kereskedők, hogy a hét melyik napján megyünk." Id. Deák jános minden gyermekével járt a pesti piacon, s így módja volt összeismertetni őket saját kereskedőivel. Amikor fiai nélküle kezdtekjárni-hatvanéves kor után a zsombói gazdák már nemigen járnak a messzi pesti piacra -, a kereskedők eleinte még őt keresték: „»Miért nem apátok hozta?« Most is van olyan kereskedőnk, aki már tatától is vásárolt, amikor tata járt Pestre. Aki tudja, hogy milyen a mi barackunk. »Hat, a régi barátságra való tekintettel veszek tőletek.« Neki is könnyebb, ha ismerőstől vásárol, s nem kell végigjárnia a piacot." Új helyzet e téren, hogy gyermekei nagyságrendekkel több áruval mennek piacra, mint ő valaha is, s ennek átvételére a régi típusú kereskedők nem alkalmasak. Az apai kapcsolatok indulásukkor jelentettek nekik nagy segítséget. Láttuk, hogy az apa, id. Deák János esetében a paraszti kapcsolattípusok mellett megjelennek a vállalkozói típusúak is. Idősebbik fia, János igen tehetséges apja kapcsolatainak ápolásában, továbbvitelében. A fiatalabb fiú, Tamás kapcsolatai ugyanakkor már teljesen újszerűek, vállalkozói típusúak, s nem a faluban korábban általánosan elterjedt reciprok kapcsolatok. Gondolunk itt a „piaci ismeretek és kapcsolatok" nála már nemzetközi szintre is kiterjesztett tőketípusaira.