Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

Alkalmazottaik (állandó és szezonális alkalmazottak) Az 1970-80-as évek a szerződéses fűszerpaprika termesztésének elterjedésével a nagy „összesegítések" korszakát hozták. Később „hátrány lett, hogy egyformát termelünk, mert nem tudunk egymásnak segíteni. De attól ma sokkal többet termelünk, hogy az elég legyen, ha a család összejön, és szedi az epret. Ahogy megjelentek a gépek meg a munkások, az háttérbe szorította az összesegítéseket. Az ember igyekszik nem rászo­rulni a másikra, mióta munkások vannak." Zsombón, mivel a fiatalok elvándorlása és az intenzív kultúrákra való átállás miatt egyre nagyobb munkáshiánnyal küszködnek, még a fizetett alkalmazottak megszerzé­séhez is a kapcsolati tőke mozgósítására van szükség. Deák János vállalkozásában kez­dettől nagy előnyt jelent, hogy annak idején jó kapcsolatot alakított ki a dorozsmai té­eszben az irányítása alatt dolgozó asszonybrigád tagjaival. Ezzel a „tőkével" a mai napig is élnek. Az egykori brigád asszonyai elkötelezve érzik magukat Deák János felé, s szá­mítanak is a hívására. így elég nekik csak egy-két nappal előre szólni, hogy jöjjenek. Szezonális munkák esetében a két testvérnek nem kell időt töltenie azzal, hogy hirdeté­seket adjanak fel a Délmagyarország című napilapba, vagy a szomszédos falvakban ra­gasszanak ki munkástoborzó cédulákat, amit Rita például kénytelen megtenni. Ritának még özvegy anyósa is testvérei napszámosaként dolgozik, mivel azoknak már korábban elköteleződött. „Míg eljártunk dolgozni, s amellett dolgoztunk a mezőgazdaságban, addig nem vol­tak állandó munkásaink. Hétköznap az asszonyok is a téeszben dolgoztak", így csak szombaton jöhettek. Akkor velük együtt „megkapáltuk a paprikát, kigyomláltuk az ep­ret, azt, amit mi a családban vagy magunk nem tudtunk megoldani. Azóta, mióta ep­rünk van, már napi szinten van szükségünk munkásokra, magunk nem boldogulunk." Addig, mint mások, „ezzel az összesegítési módszerrel boldogultunk. Akkor még csak kapálásra hívtuk a dorozsmai asszonyokat." A dorozsmai téesz megszűnése után, 1995­től az asszonyok már hétköznap is náluk dolgoznak, reggel 7-től 5 óráig. Szerencsés egybeesés volt számukra, hogy a dorozsmai asszonyok munkaereje éppen akkor szaba­dul föl, amikor a két testvér intenzívebb gazdálkodásba kezd, s ezért több munkáskézre van szükségük. Az a szint tehát, ahol a Deák testvérek vállalkozása jelenleg működik, fizetett alkal­mazottak munkáján alapul, a munkaszervezés már régóta nem oldható meg csupán reciprok kapcsolati tőkével. Az alkalmazottak megszerzéséhez ugyanakkor minden is­meretségkomolyelőnytjelent. Még az is előnyös, hogy Ildikó zákányszéki, és ez a helyzet mintegy kitágítja a család ismeretségi körét. Ottani rokonai pár éve Ásotthalomról való asszonyokat ajánlottak neki, akik azóta is állandó időszakos napszámosként dolgoznak náluk. Az intenzívebb termelés mellett, ami elsősorban a nagy kézi-munkaigényű epret jelenti, azért is folyamatos gond a megfelelő mennyiségű alkalmazottat adott időre össze­toborozni, mivel az epret évről évre nagyobb területen termesztik, akárcsak minden mást is. Ez egyfajta gazdasági kényszerűség, mivel a technológiai szint emeléséhez folyama­tosan gépesíteni kell, s ennek a „beszerzési költségét" csak állandó fejlesztéssel tudják kitermelni. A nagyobb területen való termeléshez pedig egyre több munkáskézre van szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents