Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

riódusban kerül a közös vállalkozásba, s veti bele magát teljes energiával. Pontosabban abba, ami őt igazán érdekli, a vállalkozás technológiai szintjének az emelésébe. Közös vállalkozásukban azonban nemcsak az eltérő életperiódusukból, de a karakterükből adódó különbségek is termékenyen érvényesülnek. Láttuk, hogy Tamás a családi gazdaság esze és motorja, János pedig a hatékony és megbízható kivitelező. Fontos e testvéri vállalkozásban János racionalitása is, amely néha a földre rántja Tamás ötleteit. Számára vannak szabályok. Amikor felesége arról beszél, hogy az egyik földtulajdonukat nem lehet eladni, mivel az „családi örökség", János tekintéllyel teszi helyére ezt a faluban amúgy normának számító véleményt: „Egy szabály van csak, hogy úgy kell dönteni, ahogy a gazdasági helyzet kívánja." Itt azt fogalmazza meg, amiről Kuczi ír: „A vállalkozói racionalizmussal a dolgok elveszítik szimbolikus jelentőségüket, s a kalkuláció lép a helyükbe."

35 János józansága s ezzel együtt járó konfliktustűrő képessége is igen fontos e vállalkozásban. Ez a mai gazdálkodóknál alapvetővé vált kívánalom, különösen a gazdasági sikertelenségek, bukások kezelésekor. Amikor megtudja, hogy balástyai komája új traktorát ellopták, azonnal felhívja, s fölajánlja neki egyik traktorukat és saját segítségét is. Pár nap múlva azonban, amikor arról értesül, hogy komája annyira el van keseredve, hogy a gazdálkodással is föl akar hagyni, rosszallólag csóválja a fejét: „Ennyi bukást egy gazdaságnak ki kell bírnia. Mi is két éve négymilliót buktunk a barackkal. Ki kell heverni egy ilyen veszteséget." A családon belüli konfliktusok kezelésére is ő a legalkalmasabb. Ezzel a képességével, többek között, a munkavégzés fennakadásait hárítja el. Amikor anyja telefonál, hogy kellene egy ember eperültetéshez, János kerít napszámost, ám az illető nem válik be. Ildikó őrlődik, hogy akkor most mi legyen - ő ugyanis a konfliktusok elsimítására törekszik, s ezért nem véletlen, hogy anyósa őt hívja fel ilyen helyzetekben -, férje azonban leállítja: „Nem kell ezzel a problémával foglalkozni mélységében. Mamáék is ki tudnak menni, van autójuk. Ha nem bírják, ne csinálják, és kész. Ha én jót akarok valakinek, és annak az nem jó, akkor miért idegesítsem magam? Felnőtt emberek, oldják meg." A két testvér közül ő az, aki az emberekkel, az alkalmazottakkal foglalkozik. Tamás ehhez túl nyers és szókimondó. János természeténél, de koránál fogva is nyugodtabb természetű. Emellett fiatalkorától kezdve a kézimunkát végző asszonybrigád vezetője volt a téeszben, s ott jól megtanult embereket irányítani. Míg Tamás elvárja, hogy amit ő tud, azt a másik ember is tudja, János szükség esetén kétszer is elmondja, sőt, meg is mutatja a tennivalót. Olyan reggeleken, amikor alkalmazottak dolgoznak náluk, János erős kávét iszik, hogy a lendülete átragadjon a munkásaira is: „Fel kell pörögni az embernek. Tízen dolgoznak ma nálunk, hatvanezer forint lesz ma kifizetve, jobban oda kell figyelni." A lényeg, hogy „mindenki el legyen látva, menjen a munka. Legyen ott palánta mindig, elég mélyre tegyék, elég vizes legyen a tápkocka is. Bármi munka elvégzése nem a munkásokon, hanem a főnökön múlik. Hogy hogyan kéri meg, hogyan követeli meg. Ha nincs ellenőrizve vagy számon kérve, akkor probléma lesz úgyis." Nyugodtsága mögött nagyfokú dinamizmus van, s ezért képes arra, hogy az embereket munkára sarkallja. Ott van velük, pontosan betartja a megállapodásokat, de elvárásai is szigorúak. Irányít, szervez, szinte a nyomukban jár. O viszi ki autóval alkalmazót-