Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

taiknak naponta háromszor az otthon frissen főzött kávét, amit felesége készít el adott időre. Az embereket „maximálisan ki kell szolgálni" - mondja János. Az alkalmazottak komolyan vételét mutatja, hogy Ildikó gyakran csak kifejezetten a kávéfőzés miatt megy haza a meghatározott időkben, más munkáit ehhez igazítva. János nyugodt és méltányos főnök, de ha ő ott van, akkor nincs „lecéngerelés", álldogálás, mondja a felesége: „Az csak egy dolog, hogy kiviszed a munkásokat, és megmondod, hogy mit csináljanak. De ha János ott van, kézben tartja a dolgokat. Ha látja, hogy öten vannak egy munkához, amihez négy ember is elég, akkor az ötödiknek más munkát ad. Húsz százalékkal hatékonyabb a munka, ha ő ott van." Eperültetéskor tíz, répaszedéskor pedig hat alkalmazott dolgozik náluk. A munkaerőt is ő szedi-szervezi össze, adott időre, amihez jó emberi kapcsolatok kellenek. Az emberek irányításán túl a munkák megszervezéséhez is nagy tehetsége van, amihez az egész gazdaság átlátásának a képessége szükséges. Percre pontosan hangolja össze az egyes munkákat, hogy olajozottan menjen minden. Jánost a faluban is köztisztelet övezi. A családi gépkarbantartó Jóska bácsi is előnyben részesíti az ő kéréseit másokéhoz képest. Tamást ugyanakkor Zsombón sokan gőgösnek tartják, mivel a közvetlen kapcsolatokban nem fektet elég súlyt a barátságosságra. Maga is így látja: „Ha te megmondod az igazságot, sokan megharagszanak. Az emberek nem szeretik, ha okoskodsz." Ő eleve csak bizonyos mentalitású személyekkel ért szót. „Engem a negatív töltésű emberek nem érdekelnek" - mondja. Hamar „beszól" bárkinek, ezért ő maga is arra kéri bátyját, hogy ő „legyen az emberekkel". Az olyan munkákat szereti, ahol maga van. így, bár országosan, sőt nemzetközi szinten igen jó kapcsolatokat ápol, alkalmazottaikat a sokkal diplomatikusabb János irányítja. A két testvér közötti munkamegosztás tehát alkatuknak, vonzalmainak megfelelően úgy alakult ki, hogy János foglalkozik az alkalmazottakkal és a munkaszervezéssel, s emellett a gépek karbantartása is hozzá tartozik. Nagy affinitása van ehhez, ő jár utána, ha akár új, akár használt gépet készülnek venni. „Az az élete, hogy minden gép új legyen" - mondja róla felesége. János szeret géppel dolgozni a határban, ő szokta elvégezni a gépi munkákat szüleik földjén is. Gazdaságukban azonban olyan sok a gépi munka, hogy abból mindkettőjüknek jut. Tamás profilja mindezt kiegészítve a technológia, az öntözés és a növényvédelem. Ezenkívül „a támogatásokat Tamás kíséri figyelemmel". 0 nem venni szereti az új gépeket, hanem megkonstruálni, s a meglévőket a feladatokhoz egyre célszerűbbé alakítani. Bátyja meghallgatja a technológiai újításokkal kapcsolatos ötleteit, de a kivitelezésbe nem szeret belebonyolódni. Tamásnak csatlakozásakor volt egy elképzelése „egy teljes, nagy gazdaságról, ahol a gépi és egyéb munkákra egy nyolc-tíz fős alkalmazotti gárda van, aki működteti a gazdaságot, sofőrködik, traktoros. Azért nem valósult meg, mert nehéz hozzá embert találni, túl sok embert kéne kipróbálni. Meg Gábornak ez testidegen, félti a gépeket." Idén tavasszal úgy tűnt, hogy sikerült meggyőznie bátyját, de „két hét múlva visszatért az előző véleményéhez. Jó, mondom, akkor nincs nagy gazdaság." Tamás immár redukált ötletét, hogy legalább egy traktorost vegyenek fel, János ugyancsak elvetette. Félti gépeiket más kezére adni. János munkaszeretetében azonban vannak határok, az önhajszolást nem helyesli.