Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

Februárban, amikor telefonon keresem őket, János, Tamás és sógoruk, Tibor éppen „eperkonferencián" vannak Kecskeméten. Nem állnak le tehát a szellemi, sőt a kapcsolati tőke gyűjtésével e családban - mivel egy ilyen alkalom jó lehetőséget nyújt az utóbbira is -, s immár nem először húguk férjét is bevonják ebbe. Munkaszervezésük A család, bár munkavégző funkciója az alkalmazottak megjelenésével és az egyre intenzívebb gépesítéssel jelentősen visszaszorul, továbbra is nélkülözhetetlen hátországot jelent semmi mással nem helyettesíthető rugalmassága miatt. Itt, Zsombón a család mindig is erős és hatékony volt. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy ebben a faluban az asszonyok reggel a férjükkel együtt kimentek a földre, s egész nap együtt dolgoztak. A háztartásban csak másodlagos szerepük volt, ellentétben a környék hagyományos téeszfalvainak asszonyaival. A zsombói férjek kint a földön az előző este vagy hajnalban megfőzött „hideg levest" is megették (ha nem is mindegyikük). Az asszony Zsombón sokkal inkább a férje partnerének számított, bár ez a családfő kiemelt szerepét mindmáig nem tette kérdésessé. Az itteni asszonyok számára - épp a „tagi gazdaság" miatt - nem szokatlan, hogy teherautót vagy akár traktort is vezessenek. Ezt a „felállást" a házasodással ide kerülő asszonyoknak nem könnyű megszokni, de a példa ragadós. A zsombói családban mindenkinek mindenhez érteni kell, tehát kulcsfontosságú a házastárs szerepe. Mégis, a jelenlegi sok újfajta megterheléssel, például az egyre növekvő adminisztrációs terhekkel, a multifunkcionalitással nem mindegyik család tud egyformán jól megküzdeni. Az eddigiekben a Deák fivérek gazdálkodását vizsgálva termelésük technológiai oldalát vettük szemügyre, s bár a kettő korántsem választható el egymástól, a következőkben annak emberi összetevőjére, a munkaszervezésre, a munkamegosztásra összpontosítunk. Ez a fontossági sorrendek kialakítását, a meglévő gépi és emberi munkaerő legjobb kihasználását jelenti. Míg az előző fejezeteknek, adottságainál fogva, Tamás volt mintegy a főszereplője, a következőkben Jánosnak a gazdaságban betöltött súlyára derül fény. A két testvér, valamint feleségeik közötti munkamegosztás A két testvérben közös vonás a maximális kiszolgálásra törekvés. Tamásnál ez közvetlenül a termesztett növényekre irányul, Jánosnál pedig a munkások maximális kiszolgálását jelenti. így ebben is jól egészítik ki egymást. A kettejük közti erőviszony és munkamegosztás tekintetében nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy milyen szerencsés helyzetet teremt hétévnyi korkülönbségük. János már megállapodott, családos emberként kerül a közös vállalkozásba, akinek két növekvő gyermeke nagy húzóerőt ad energiái teljes bevetéséhez. Gyermekeik felnövekedésével a hozzáállásuk némileg módosul is, „régen nagyobb ambícióval dolgoztunk. A siker azonban ma is kedvet ad" - mondja János. Felesége ugyanezt így fogalmazza meg: „a siker örömöt ad". Az amúgy is robbanékony természetű Tamás viszont éppen az életét újrakezdő pe-