Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón
megvenni" -, és elviszik Felgyőre egy palántanevelő kft-be. Két év óta pedig bakhátra ültetve és fólia alatt nevelik pritaminpaprikájukat is. Látjuk, hogy az évek múltán a technológia fejlődésével egyre több specialista segítségét veszik igénybe, egyre értékesebb az idejük ahhoz, hogy mindent maguk csináljanak. Gondos odafigyelésüket tanúsítja azonban, hogy a paprikamagot továbbra is ők veszik meg, ellentétben azokkal a falubeliekkel, aki kész palántát vesznek, „s azt se tudják, hogy mit ültetnek el". Gazdálkodási mentalitásuknak fontos vonása - s egyben sikereik egyik titka -, hogy náluk a korszerű technológiák bevezetése mellett sem maradnak ki teljesen a személyesség mozzanatai a termesztési folyamatokból. Az eperpalántákat ugyanakkor továbbra is maguk nevelik fel kis dobozokban, mert a készen vett tápkockás eper túlzottan drága lenne. Az így nevelt eperpalánta földjének összetételén azonban már változtattak. Először tőzeg, trágya és homok általuk összeállított keverékébe tették a magot, újabban azonban Kecelről hozott speciális virágföldbe ültetik azt, amely azért is jobb, mert egyenletesebben van elkeverve. Itt is figyelemreméltó a személyesség és szakosodás együttes jelenléte, annak ellenére, hogy gazdálkodásuk folyamata egyértelműen a szakosodás felé tolódik el. 26 Az eperpalánta házilagos nevelésével tehát pénzt spórolnak meg saját munkaerejük árán. Az utóbbival való gazdálkodás egyébként szintén fontos, de adott esetben nem a legfontosabb szempont. Van azonban, amin az ő minőségi termesztésük igényei szerint nem érdemes spórolni, ilyen például a fólia. Hamar rájönnek ugyanis arra, hogy korábbra hozható az eperérés, ha fóliát húznak a bakhátak fölé. A következő lépcsőben azután már fátyolfóliát is borítanak az eperpalántákra, ami kiengedi a párát a növényről, de a napot átengedi. Ez előbbre hozza az érést, igaz, a termelési kiadások emelése árán. A fátyolfóliát ugyanis sérülékenysége miatt csak egyszer, legfeljebb kétszer lehet felhasználni. Az eper szedése is állandó apró technológiai újítások közepette történik. Ez azért is fontos, mivel állandóan növelik többek között az eperrel beültetett földjük méretét is. 2004-ben még egy hektár földön termesztettek epret, 2005-ben pedig már közel másfél hektáros területen, ami 80 000 bokrot jelent. Az eperszedéshez a faluban egyedül nekik van „eperszedő húzókájuk", amit Jóska bácsi talált ki és valósított meg. Ez egy kis kocsit jelent, amely a bakhátak közé állítható, s az eperszedő az erre rárakott kilenc műanyag „kupába" - dobozkába - szedi az epret. Külön dobozba szedik a kicsi, illetve a nagy szemű epret. Amikor az eperszedők készen vannak, az eperhordó, aki ebben a gazdaságban jelenleg Ildikó, műanyag ládában odaviszi nekik az üres dobozokat, és elviszi azokat, amelyek meg vannak rakva. A kocsit az eperszedők, ahogy haladnak, mindig arrébb húzzák. 1985-ben kezdtek epret termeszteni. Akkor még csak háromnaponta, később kétnaponta, ma pedig már naponta kell szedni az epret. Ilyen mértékben nő az eperrel beültetett területük. A barackszedéshez már régebb óta használtak „barackszedő kocsit" a faluban, amelynek különböző változatai voltak. Azt, amelyiknek két biciklikerék volt a kereke, „betegszállítónak" hívták, olyan nehéz volt a homokban tolni. Jóska bácsi konstruált a Deák testvéreknek egykerekű változatot. Ehhez az előző típus kocsiját kettévágta, s ezt sokkal könnyebb húzni. Ezelőtt olyan kocsijuk volt, amelyet ketten kétfelől raktak, húztak. Ez nehézkes volt, mert általában nem egyszerre lettek kész, s várni kellett egymásra.
