Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Tari János: Archív filmek és új médiumok - konferencia és fesztivál Oxfordban

ábrázolókat is. Nagyon sok ábrázolás készült erről a katasztrófáról. Úgy érzik, hogy a képekkel is beszélni kell róla, mert ez a mindennapi embereket rendkívüli módon érdekli. T. J.: Hogyan sikerült annyira közel kerülni hozzájuk, hogy még az érzelmeikről is szabadon beszéltek? L. F.: Azonnal nővérükké fogadtak, Ákost pedig a sógorukként - dzsamay'ként - kezelték. Nagyon őszinték és barátságosak voltunk velük. Meglátogattuk őket többször is, mielőtt elmondtuk volna küldetésünk célját, s filmezni kezdtünk volna. Akkor tört meg a jég, amikor az egyik nő meghívott minket, hogy velük együtt együnk. Elfogadtuk a meghívást, mivel mi nem politikusok, hanem antropológusok vagyunk. Miután elkezdtünk velük enni, azt mondták, hogy ezután mi is a családhoz tartozunk, és így sok időt tölthettünk velük. Ö. Á.: Eléggé jól ismertük a nyelvüket. Nem kellett annyi előzetes terepmunkát végeztünk, mint a többi filmünk készítése során, mert egy jó barátunkkal és kollégánkkal, Aditinar Sorkarral mentünk oda, aki már húsz-harminc éve dolgozott ezen a terepen. O folklorista és összehasonlító irodalommal foglalkozó néprajzos szakember, aki abban segítette a festő- és énekesnőket, hogy kapcsolatokat találjanak a kalkuttai piacon a tekercseik eladásához. Azt akarta, hogy ez a film elkészüljön, bár eleinte nagyon különböző elképzeléseink voltak arról, hogyan csináljuk. Hasonlóan, mint korábbi filmjeink alkalmával, most is nagyon sokat vitatkoztunk. Valódi filmet akartunk készíteni, nem pedig egy könyvet, hangfelvételt vagy oktatási segédanyagot. Mivel a téma rendkívül lenyűgöző és sajátos kifejezési formát igényel, más módon kellett elkészíteni, mint a többi filmet. T. J.: A film nyelvén tudtatok szólni. A képsorok, mint a festékek elkészítéséről vagy a festésről szóló rész, önmagukért beszélnek, így nem kell külön kifejteni, hogy mit is látunk tulajdonképpen. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, ahogyan az éneklő képek készülnek. L. F.: Ha csinálják is, munka közben akkor sem beszélnek róla. Éppen akkor ott voltunk, amikor az egyik nő a festékeket készítette elő, nekünk csak fel kellett venni. Később mondta el, hogy valójában mit is csinált közben, és hogy mindezt hogyan tanulta meg. A módszerünk az volt, hogy hagyjuk a szereplőket, hogy megismertethessék velünk a tevékenységüket anélkül, hogy beszélnénk róla. Ö. Á.: Nem rendezzük ugyan őket még annyira sem, mint más filmjeink szereplőit, ennek ellenére attól a pillanattól kezdve, amikor a kamerát a kezünkbe vesszük, minden beállítás kérdése. Ha leültünk velünk, akkor sem érezték azt, hogy interjút készítünk, y hanem csak beszélgettünk és hagytuk őket, hogy azt tegyék, amit egyébként is tennének. Ebből születtek azok a beszélgetések, s néha még az énekmondások is, amelyek ^ bekerültek a filmbe. • L. F.: Csak néha tett fel Ákos direkt kérdéseket, például a születésszabályozás téma- ~2 köréből. ~S Ö. Á.: De az is csak a beszélgetés menetéből adódott, nem pedig én erőszakoltam rájuk. Sokszor csak ültünk velük, és órákon át beszélgettünk anélkül, hogy egy kockát is filmre vettünk volna. Akkor kapcsoltuk be a kamerát, ha valamit nagyon fontosnak éreztünk. Igy történt ez a Seed and Earth című filmünk készítésekor is. Nagyon sok közös vonást látok a két film között, mert a korábbiban is látható egy jelenet, amikor a nők csak ülnek együtt, és egész délután beszélgetnek. Egyszer csak az egyikük előhozta, I 65