Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Tari János: Archív filmek és új médiumok - konferencia és fesztivál Oxfordban

hogy miként erőszakoskodtak a lányával. Akkor azonnal szóltam az operatőrnek, Ned Johnstonnak, hogy kezdjen el filmezni. Olyan dolgot sikerült így spontán módon rögzítenünk, amire a több éves terepmunkám során még sohasem volt példa. A téma annyira fontos volt, hogy mindenki bekapcsolódott a beszélgetésbe. T. J.: És mi a helyzet a szövetkezetekkel? L. F.: A festőnők egymás közti beszélgetések során saját maguk javasolták ezek létrehozását. Ö. Á.: Mi a szövetkezetek eredetéről kérdeztük őket, s ennek kapcsán több mint egyórás beszélgetés alakult ki az állam és a kormány szerepéről a szövetkezetek működésében. Sok részletre fény derült, de ezek nem kerültek be a filmünkbe, mert túlságosan apró részproblémákat feszegettek, például a mindennapi küzdelmeiket az állami tisztségviselőkkel. Mivel külső szemlélőként nehéz volt a részproblémák követése, ezért csak a szabályokra, valamint a szövetkezetek létrehozásának lépéseire koncentráltunk, illetve arra, hogy miként haladtak előre a megvalósításban. Sokkal izgalmasabb volt számunkra annak bemutatása, amikor vitatkoztak. Például az egyik nő felvetette, hogy miért nem részesül mindenki egyenlően a szövetkezet bevételeiből. L. F.: Nem volt számára világos, hogy a vásárlók azt veszik meg, ami nekik tetszik, és nem lehet őket arra kötelezni, hogy mindenkitől egyformán vegyenek tekercseket. Ma még nem tudhatjuk, hogy a szövetkezet milyen eredményt hoz majd, de egyelőre nehezen tudják értékesíteni az elkészített festett tekercseket. Már az is nagy eredmény, hogy van egy épületük, ahol árulhatják ezeket. Néhányan közülük sokkal sikeresebbek, mert ők közvetlenül Kalkuttába szállítják az árut eladásra. HUGH BRODY - magyar származású ausztrál filmrendező. Ötvenegy szobor áll csendesen a forró ausztrál sivatagban, megragadva az idő pillanatát. Ezek által, a hagyományőrzést és a különleges hely ünneplését hangsúlyozva a mensi közösség identitásának megőrzését mutatja be Anthony Qormley szobrászművész. T. J.: Nagyon tetszett a fesztivál nyitófilmjeként vetített Inside Australia című alkotása. Annak ellenére, hogy az Ön állítása szerint ez nem antropológiai film, én annak találom. H. B.: Igen. Védekezésként mondtam ezt, mert az antropológusokkal teli nézőtér kissé félénkké tett. Ok mind néprajzi filmeket várnak egy ilyen rendezvényen. Azért volt veszélyes számomra a helyzet, mert mindannyian egzotikus utazást vártak, egy másik kultúra törzsi világának feltárásával. Filmem művészetről szól, egy művészről és annak alkotásairól. Azt hiszem, hogy ez is antropológia, de egy más szinten, nem pedig közvetlenül. T. J.: Mi volt a módszere? A követő-résztvevő-megfigyelő metódus? H. B.: Minden antropológiai technikát alkalmaztam, de főként a meghallgatást. Mindenre odafigyeltem, amit az emberek elmondtak, és így találtam meg azokat, akik a filmben szereplő világot képviselik. Akik a természeti környezet részei, és így szoros kapcsolatban tudtak vele maradni. Beszélgetni tudtam azokkal az emberekkel, akiknek a sorsa egybeforrt Közép-Ausztrália történelmével. Ez valóban antropológia, de az eredeti kiindulási pont a művészet volt, az a csodálatos projekt, amelyet Anthony Gormley hozott Nyugat-Ausztráliába.