Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - A józan kultúra Gábor Kelemen - Márta B. Erdős: Craving for sobriety. A unique therapeutic community in Hungary Madácsy József

lis viszonyok közepette. Jól átvehetőnek bizonyultak a névadó olaszországi testvérintézményben alkalmazott egyes módszerek, mint a színház- és zeneterápia, a közös ünnepekre és rituálékra, illetve az érzelmek kifejezésére helyezett hangsúly. Ugyanakkor a legyengült katolikus tradíció, illetve a személyi kultusz rossz emléke miatt az olasz közösségben érvényesülő karizmatikus vezetés és vallásos beállítottság hazánkban nem tűnt követhetőnek. Ehelyett inkább az amerikai Florida állam egyik terápiás közösségében alkalmazott racionálisabb-pragmatikusabb tizenkét lépéses koncepció importálása, illetve a személyzet demokratikusabb, kompetenciaalapú felelősségmegosztása bizonyult járható útnak. A Komlón alkalmazott terápiás gyakorlatra hatást tett elméletek ismertetése során a szerzők kiemelt figyelmet szentelnek Martin Buber dialógusfilozófiájának (Buber I 966) és az antropológus Gregory Bateson tanuláselméletében (Bateson 1973) kidolgozott úgynevezett másodlagos tanulásnak, a tanulni tanulás fogalmának. Ezen elméleti alapokra helyezkedve az átfogó terápiás célt egy sajátos akkulturációs folyamat elősegítésében látják, melynek során a kliens „kitanul" a manipulatív és tagadásra épülő addikt viselkedésmintákból, és elsajátítja a személyközi kapcsolatokban nélkülözhetetlen dialogikus és reflektív mintákat. Az addiktív többségi kultúra hatásaitól elszigetelt, biztonságos, teljesen (gyógy)szermentes közeg, az anyaméhhez hasonlítható közösség kulcsfontosságú ebben a kulturális újjászületésben, a társas szerepek s egy új identitás, illetve értékrendszer elsajátításában. A közösségi lét világos szabályai, a napi tevékenységek - séta, étkezések, munka, sport, csoportos tanulás és csoportterápia - állandó ritmusa, a józan „születésnapok", a programból távozók közös megünneplése mind részei az évtizedeket kémiai függésben élők számára teljesen széthullott időbeli és kapcsolati struktúrák újraépítésének. A szociális tanuláselmélettel összhangban a betegséget maguk is átélt „megsebzett gyógyítók", azaz a szenvedélybetegségből talpra állt, józan segítők jelenléte szintén meghatározó jelentőségű a józan élethez szükséges alapvető attitűdök, a problémákkal való megbirkózás készségeinek megszerzésében. Az egyéni és közösségi célok összhangja kíséri ezeket a tanulási folyamatokat: a napi feladatok, a fokozódó felelősségvállalás egyszerre jelentenek kihívást az egyénnek, és szolgálják a közösséget; a törődés a közösség más tagjaival pedig egyben a saját felépülést is segíti. Az önmagunkkal és másokkal törődés etikája közvetlenül összekapcsolódik a komlói közösségben - és általában a józan kultúrában - hangsúlyozott spirituális szemlélettel. A törődés - amely másokkal való igazi, dialogikus közösséget feltételez - teret nyit egyfajta, az egyént meghaladó jelenlét megtapasztalása számára. A napi tevékenységek, a csoportterápiás ülések és a józanodás állomásainak ünnepei, a közös éneklések erősen rituális színezetűek, s e rítusok a terápia sikeressége szempontjából kulcsfontosságúak. Ezekkel a közösségi rítusokkal rokoníthatók a zene- és színházterápiás foglalkozások is, melyek a komlói közösség névjegyévé váltak: az Intézet 2002 óta a European Treatment Centers zene- és színházterápia-koordinátora. Rendszeresen látogat Komlóra vendégterapeuta-rendezőként Georges Baal, a színházterápia ismert szakértője. A komlói színház a rituális elemek és a posztmodern művészet szimbolizmusának speciális vegyítése, amely egyaránt merít többek között Sztanyiszlavszkij és Brecht elképzeléseiből, ázsiai eredetű meditációs és harcművészeti technikákból, a japán színházból és a pszichodrámából. A darabok többnyire irodalmi művek saját használatra alkalmas átiratai, s az addikció eseményeit járják körül. A színházterápia mögött meghúzódó elképzelés egyik érve szerint a betegség eseményeinek szimbolikus ismétlé-