Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az észak-európai narratológia folklorisztikai perspektívái Annikki Kaivola-Bregenhoj - Barbro Klein - Ulf Palmenfelt, eds.: Narrating, doing, experiencing. Nordic folkloristic perspectives Gulyás Judit

Mindkét csodás felépülést megtapasztaló elbeszélő nő, és ugyanaz a férfi, az egyik legnépszerűbb norvég gyógyító, Henrik Schei, ismertebb nevén a Pilóta gyógyította meg őket. Bár az első esetben távgyógyításról volt szó, míg a másodikban a beteg személyesen is találkozott „Pilótával", a gyógyulásélmény elbeszélésében mindkét esetben közös vonás az elbeszélők kezdeti hitetlensége az alternatív orvoslási formák iránt, illetve az a körülmény, hogy a gyógyítóval való virtuális vagy konkrét találkozás előtt jó ideig (minden javulás nélkül) részesültek az intézményesített, hivatalos orvostudomány biztosította kezelésben. Torunn Selberg szövegelemzése szerint mindkét, alternatív vallásos gyógymódban részesülő elbeszélő eltérő módon bár, de egyfajta keresztény univerzumon belül kontextualizálja történetét. Mindkét narratíva a Jézus gyógyításairól szóló bibliai történetek felépítését követi, emellett pedig a csoda mint tapasztalat értelmezésében is reflektálatlanul ugyan, de szintén újtestamentumi hagyományt követ. Ezek után a hit, a kétség és az ésszerűség kategóriáit tárgyalja a szerző a két elbeszélés kapcsán. A csodával szembeni kételkedés térnyerésének vázlatos történeti áttekintése után arra a viszonylag kevéssé újszerű következtetésre jut, hogy a csodában való hit az európai felvilágosodás, racionalizmus és modernitás ideje alatt rendült meg. Mindkét asszony narratívájában megjelenik a kételkedő alakja (amely bizonyos fázisban azonos lehet magával a narrátorral is). Összességében a szerző az alternatív vallásossághoz kapcsolódó, csodaként értelmezett gyógyulási történetek kapcsán a tapasztalat egyediségének és a megformálás univerzális voltának sajátos összefüggéseit kívánja alátámasztani. Barbro Klein írása (/In Afternoon's Conversation at Elsa's) egy 1983. május 5-én, Stockholm egyik külvárosában, egy családi ebédet követően lezajlott beszélgetést elemez. A beszélgetésnek három résztvevője volt: a szerző, édesapja és nagynénje. Maga a beszélgetés leírása hangfelvételen, naplójegyzeteken és más, hasonló alkalmakra való visszaemlékezésen alapul. Az elemzés azt a célt szolgálja, hogy Klein bemutassa és megértse, jó elbeszélőként és előadóként számon tartott apja hogyan, milyen stilisztikai eszközök és verbális technikák alkalmazása révén rekonstruálta, dramatizálta és fikcionalizálta a múlt élményeit és köztük saját tapasztalatait, és hogy a szóbeli művészet (verbal art) narratív és egyéb alakzatai miként formálódnak a társas interakciókban. Barbro Klein a beszélés/beszéd-etnográfia (ethnography of speaking) értelmezési-metodológiai hagyományát követi. Ennek megfelelően a folklórt mint a kommunikáció különlegesen intenzív formáját értelmezi, a folklorista egyik fő feladatát pedig abban látja, hogy gondos etnográfiai munka révén feltérképezze, miként alakítják ki az emberek interakcióik és beszélgetéseik során ezeket az erőteljesen jelölt formákat. Ennek érdekében megfigyelése tárgyául diszkrét, lehatárolt narratívak helyett hosszabb beszélgetéseket és interakciókat választ, tanulmányában pedig a beszélgetésnek azokat a részeit értelmezi, amelyek verbálisan a legintenzívebbek vagy leginkább kidolgozottak, a beszélgetés többi része pedig ezek jelöletlen kontextusaként, illetve rezonanciájaként értelmeződik. Az apa és nővére élettörténetének összefoglalása után az egyes erőteljesen jelölt, intenzív (ez esetben majdnem mindig humoros) hatást kiváltó narratív beszélgetésegységek elemzése következik. A többórás beszélgetés során csupán két vagy három teljes narratíva hangzott el, és a beszélgetést magát frázisokkal való játék, célzások, korábbi beszélgetések elemei építették fel, e töredékszerüség ellenére azonban mindez emocionálisan és intellektuálisan mégis kielégítő volt a résztvevők számára. Barbro Klein figyelemre méltó megfigyelése a beszélgetés jelölt és jelöletlen részeinek viszonyáról, hogy