Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az észak-európai narratológia folklorisztikai perspektívái Annikki Kaivola-Bregenhoj - Barbro Klein - Ulf Palmenfelt, eds.: Narrating, doing, experiencing. Nordic folkloristic perspectives Gulyás Judit

polgárháborúra emlékezve. Az értelmezési keretet leginkább Pierre Nora emlékezethelyek-koncepciója adja, vagyis azon tárgyiasult és absztrakt formák vizsgálata, amelyek emberi munka révén egy közösség történeti emlékezetének részévé válnak. Az oroszországi forradalom következményeként függetlenné vált Finnországban I 918-ban tört ki a polgárháború a „vörösök" és a „fehérek" között. A német katonai erők bevonásával a polgárháborút végül a fehérek nyerték meg. A polgárháború alatt 35 000 ember halt meg és 82 000 szocialista került bíróság elé. A polgárháború elmúltával elérkezett az emlékezés és így az emlékművek építésének ideje, ám a hivatalos megemlékezés és gyász jó ideig csak a fehérekre terjedt ki. A hivatalos emlékezetben a fordulat az 1960-as évekhez köthető, s éppen a közelmúltban fejeződött be az 1918-as polgárháború áldozatainak (ideológiai hovatartozástól független) regisztrálása.

4 Ami Sammatti városkát illeti, a lakosság számához viszonyítva a kivégzett vörösök száma (34 ember) itt volt a legmagasabb Finnországban. Az 1990-es évek elejéig a polgárháború helyi vonatkozásairól szóló információk itt is leginkább csak szájhagyomány útján terjedtek, éppen ezért az 1980as évek végén a szerző terepmunkája keretében az interjúszituáció fontos alkalmat jelentett a helybeliek számára, hogy tapasztalataikat és történeteiket megoszthassák.

5 A szerző kiindulópontja szerint a regionális identitás történetileg rétegzett, a helyek pedig fizikai létezésükön túl nyilvánvalóan szociokulturálisan megképzett konstrukciók. Ha egy helyhez nem fűződik narráció, akkor az a tájhoz való semleges viszonyulást fejezi ki. Az eseményekről szóló történetmondás pedig egyben a környezet mentális térképét is létrehozza, ahol a határok nem szükségszerűen esnek egybe a földrajzi vagy közigazgatási határokkal. A következőkben a szerző a polgárháborúról szóló helyi elbeszélésekben megjelenő helyek érzékelését elemzi. Vizsgálatai szerint - összhangban más kutatási eredményekkel - egyfelől nemek szerinti megoszlás tapasztalható a helyek észlelésében (az autobiografikus elbeszélésekben a nők inkább a házon belüli, míg a férfiak a házon és háztartáson kívüli pontokhoz kötődnek - a hagyományos munkamegosztásból fakadóan is). Másfelől a szájhagyományozott történeti tudásban maga az esemény és annak lokális vonatkozásai egyszerűen jóval fontosabbnak bizonyulnak a temporalis aspektusnál. Az idő egyfajta határozatlan múlt formájában jelenik meg, míg a helyek a tapasztalatok elbeszélésében egyfajta mnemonikus eszközként funkcionálnak. Ezután Anne Heimo a polgárháború hivatalos emlékműveit, emlékezethelyeit mutatja be, amelyek jelentése abból fakad, hogy a tér megjelölt helyeiként egyszerre találhatók meg a jelen lévő tájban és az emlékezés vagy a fantázia által megkonstruált múltban. A tér megjelölt helyei a hozzájuk kapcsolódó közösségi rítusokból és elbeszélésekből nyerik jelentésüket és jelentőségüket, a helyek történeti értelmezése pedig folyamato- ^ san újratermelődik. Torunn Selberg (Bergen) két, csodaként értelmezett gyógyulásról szóló narratíva elem- • zésével („Our Lord's Miracle": Talking about working wonders) olyan alternatív vallásos- J2 ság jelenségét értelmezi, amely vallásos tapasztalat verbalizációja a modern társadalomban nem rendelkezik a nyilvánosság megfelelő, kanonizált formáival, annak ellenére, hogy a természetfeletti megtapasztalásáról szóló narratívak (hiedelemtörténetek) igen erőteljesen léteznek ma is, és hatásuk intenzitása is számottevő. A tanulmány bevezető részében a szerző egyfelől az ezoterikus/természetfeletti tapasztalat, a csoda és a szkepszis definíciós lehetőségeivel és ezen tapasztalatok és attitűdök egymásra utalt összefüggéseivel foglalkozik. Ezt követi a két gyógyulástörténet bemutatása és elemzése. 127