Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

időm. Dupláját dolgoztam, mint az öcsém." A jó kapcsolatok, a merész, gyors döntések meghozták az eredményt - a téesztől fogott két holdon termett kukorica utáni bevétel tette lehetővé, hogy 1964-ben be tudtak költözni Zsombón épült házukba. Az ehhez tartozó melléképületeket id. Deák János már 1962-ben, az aklot és kukoricagórét pedig 1963-ban megépíttette. Az adódó lehetőségek kihasználásához azonban tőkére is szükség volt. Ezért - mint mondta - „nekem mindig volt tartalékom". A tartalékképzés egyik konstans eleme volt gazdálkodói stratégiájának. Ez adott neki lehetőséget a hirtelen kínálkozó alkalmak kihasználásához. A „pénztőke" gyűjtésének már korán bevált technikája az ő esetében az igen megerőltető, de kiugró keresettel járó időszakos munkavégzés volt, amelyekre kapcsolatai és mozgékonyságával szerzett információi révén rendre rátalált. A „kenderezés" megszűnte után a „szalmázás", vagyis a szalmabála behordása lett ilyen hosszabb távú bérmunkája. Ezt Szőreg környéki téeszekben végezte augusztus hónapban, beépítve e munkát saját gazdasága feladatai közé: „Arra én mindig szakítottam időt, mert sokat lehetett vele keresni." Bár apja gazdálkodási stílusa sem volt statikus, sőt, inkább piacérzékeny és rugalmas, de fia emellett a hirtelen improvizálásra is mindenkor készen állt. Fő célja, akárcsak apjának, földterületének növelése volt, ami a téesz idején elvileg nem volt lehetséges. 0 azonban „feketén", vagyis átíratás nélkül vásárolt 4 hold földet a nagybátyjától. A hetvenes-nyolcvanas években virágzott a faluban a különböző gyárakkal való „leszerződések" időszaka, szerződni lehetett paprikára, paradicsomra, disznóra. Ez, mivel biztos jövedelmet jelentett, különösen sarkallt a földterület növelésére. Ekkor már nem szorult rá arra, hogy napszámba járjon, a „tartalékot" is saját gazdaságából termelte ki. A szülőktől örökölt és általa gyarapított földhöz 1992-ben, a téesz felbomlásakor, amikor erre már törvényesen is lehetőség volt, még 7 hold földet vett. 57 éves ekkor. Munkaszervezése E téren is vannak eltérések apjához képest. Apja a „ledolgozásos" visszasegítés mellett leginkább gyermekei munkaerejére támaszkodott. Id. Deák jános azonban már minden gyermekét taníttatta, emellett az ő apai hatalma már korántsem volt olyan domináns a családban, mint apjáé egy nemzedékkel korábban. O csak addig „parancsolt" gyermekeinek, amíg azok otthon voltak. Fiai, János és Tamás - akiknek a mezőgazdasági vállalkozása e tanulmány voltaképpeni tárgya -, amióta önálló gazdák, szükség esetén kérés nélkül is segítenek apjuknak, arról azonban már szó sincs, hogy saját gazdaságuk kárára a szülői gazdaságot részesítsék előnyben. Ezenkívül míg apja a „móvázással" aszimmetrikus státusra épülő, viszontsegítő kapcsolatokat vett igénybe, id. Deák János és felesége egy baráti családdal álltak egymást kölcsönösen segítő, reciprok kapcsolatban, ahol a kölcsönösség alapja épp azonos gazdasági és családi helyzetük volt, ráadásul ugyanazt, fűszerpaprikát termeltek. Ok elsősorban erre a szomszédi-baráti kapcsolatra támaszkodtak. Az összefogásnak ez a formája akkoriban, az 1970-80-as évek nagy volumenű, szerződéses fűszerpaprika-termelésének időszakában az egész faluban elterjedt volt. E spontán munkaszerveződésnek