Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

feielően kevesebb földön, de lényegében családi, „tagi" gazdaságot alakíthat ki. Azt a 20 százaléknyi összeget, amelyet az apjától kapott földek használata fejében a szövetkezetnek kellett befizetni, apja fizeti ki helyette. Mivel földhöz jutni a téesz megalakulása után nem lehetett, id. Deák János, másokkal együtt, megpróbálkozott a mezőgazdaságon kívüli munkával. Dolgozott egy ideig a szegedi házgyárban, de nem érzett hajlandóságot az ipari munkához. Ehelyett Mohácsra vagy Vásárhelyre ment napszámos kendermunkára. A levágott kendert összekötötték, lelombozták-erre a déli forróság ideje volt a legalkalmasabb, mert akkor „ment le jól a lombja" -, majd kúpba rakták. Hajnali 2 óra, fél 3 körül keltek, s este 9-ig, illetve fél I O-ig dolgoztak. Ezzel a megerőltető munkával nagyon jól lehetett keresni, a helybeli napszámnak éppen a tízszeresét. Igaz, az alatt az öt hét alatt, amíg itt dolgozott, 8-10 kg-ot fogyott, de, akárcsak apja, ő sem ijedt meg semmiféle munkától, csak jól jövedelmezzen. Szőlőszüretre, szeptember közepére mindig hazaért. A kendermunkáért kapott keresetéért tudott venni egy tehenet és tíz hízót, be tudta indítani a gazdaságát. Az első évben kétszer hizlalt fel disznókat eladásra, „ebből tornáztam föl magam". Felesége, bordányi anyja után, 2 hold földet örökölt Bordányban. Id. Deák János a helyi agronómussal „kibundázta", hogy azt dorozsmai földként kaphassák meg, ekkor ugyanis apósa révén ők is dorozsmai földön laktak. Az illető agronómus épp „kerítkezni akart", amihez id. Deák János adott neki nyárfát. Erre azután „mindjárt másképp nézett ki a dolog". Id. Deák János minden legális és néhány kevésbé legális eszközt megragadott, hogy az általa művelt föld területét növelje. Így például tudomására jutott, hogy a dorozsmai téesz bérbe ad kisebb, a tábla szélén lévő „sarokföldeket", amelyeket nehéz lett volna géppel megmunkálni. Ezt a lehetőséget „aki hamarabb érte, elfogta". Ő a dorozsmai téesz egyik mezőőrével ápolt jó viszonyának köszönhetően e szerencsések közé tartozott. A mezőőr szólt neki, hogy „van ott egy jó terület, fogjam el". Ezekből a kis lecsipkedett földekből végül két hold jött össze neki. Ezen kívül a dorozsmai téesz kiadta részibe a lóhere kaszálását, hogy az esőt megelőzve minél hamarabb betakarítsák. O is vállalt itt részibe kaszálást. Alig lett kész a kaszálással, már kellett is szántani és műtrágyázni az említett kétholdnyi, téesztől „fogott" földet, amely a lóherekaszálás után három nappal már be is volt ültetve kukoricával. Gazdasági mentalitása Az állandó felülvállalás, a kínálkozó lehetőségek azonnali megragadása id. Deák János gazdálkodása egyik alapvonásának látszik. Összefügghet ez a mentalitás a lehetőségeknek a korszak agrárpolitikájából adódó, nagyfokú beszűkülésével, ami a korábbi, megállapodott, sőt gyakran nehézkes gazdálkodási stílussal szemben állandó improvizálást, rizikóvállalást kívánt meg. Aki ambiciózusabb volt, és ő nagyon is az volt, minden lehetőséget meg kellett, hogy ragadjon, mert nem lehetett tudni, hogy közülük melyik szűnik meg egy újabb intézkedés következtében: „Nem volt akkor idő, hogy variáljak, minél hamarabb menjen be a kukorica a földbe. Gombnyomásra kellett cselekedni." A lehetőségek ilyen nagy fokú kihasználásából az átlagosnál „felpörgetettebb" gazdálkodás következett: „Nekem mindig össze voltak éleződve a dolgok, nem volt szabad-