Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Diszciplínák között Lovas Kiss Antal: Piaci túlélés - kisüzemi lavírozás Schwarcz Gyöngyi

menyeiről tájékozódhatunk, majd a termelés feltételeinek és a gazdálkodás irányának bemutatása következik. Ez utóbbi részben a mezőgazdálkodás feltételrendszerének technikai szintű tárgyalása (a termőtalaj jellemzői, a támogatások és hitelek rendszere, a földbérleti és földeladási árak részletes ismertetése) keveredik a gazdálkodók felől közelítő, stratégiákat bemutató szemlélettel (a fajtaszerkezet-váltás okai, körülményei, az értékesítési nehézségekre adott válaszlépések, a földeladási és -bérbeadási stratégiák). Ezt követi a „lavírozási stratégiák", a térségben működő informális és rejtett gazdaság, valamint a feketegazdaság bemutatása.

5 A könyvnek talán ez az egyik legfontosabb része, mivel alaptétele szerint, legyen szó mezőgazdasági nagyüzemről vagy kistermelésről, az eltérő helyzetek, adottságok és hagyományok eltérő válaszlépésekre késztetik a mezőgazdálkodásból (akár csak kiegészítő) jövedelmet szerzők körét. A kisüzemek, egyéni szereplők térségre jellemző stratégiájának pedig a különféle „lavírozási technikák" alkalmazását tartja a szerző. Lavírozási technikán az aktív társadalom által gyakorolt azon eljárásokat, tevékenységeket érti, amelyekkel - Wolf kifejezését használva - a „külső, felső elemként" ható gazdaság és társadalom befolyását, negatív hatásait igyekeznek ellensúlyozni, kivédeni. A technikákat az „informális", a „rejtett gazdaság" és „feketegazdaság" csoportjaiba sorolja, fogalmi meghatározásukhoz a közgazdaságtan definícióit veszi alapul. Az informális gazdaság fogalmába a kísérő pénzmozgástól függetlenül minden olyan munkával kapcsolatos tevékenységet beleért, amely növeli az egyén jólétét. így idesorolja a munkacserét, a „barterüzleteket", a „fusit" és az állami redisztribúcióból szerzett jogosulatlan jövedelmeket (leszázalékolás, időszakos munkakeresés, őstermelés szociális segélyen, állami támogatásszerzés földtulajdon-elaprózással és a családi gazdálkodás informális vonatkozásai). Rejtett gazdaságon a feketemunkát, a gazdaságszerkezetben rejlő jövedelemeltitkoló tevékenységeket és a zugfelvásárlást érti, míg a feketegazdaság fogalmába minden bűnözés révén szerzett jövedelmet beleért, a vizsgált térségben azonban csak üzemanyag-csempészet fordul elő a szerző tapasztalatai szerint. Ez utóbbi alfejezet részletesebb tartalmi ismertetése három ok miatt fontos. Egyrészt a kategorizálás meglehetősen szűkszavú értelmezéssel segíti csak az olvasót egy igen összetett, szerteágazó problematika tisztázásában, ahol ráadásul olyan tevékenységekről, jelenségekről (jobb híján nevezhetjük őket élet- vagy megélhetési stratégiáknak is) esik szó, amelyek sok esetben kevert formát testesítenek meg. Nehéz precízen elkülöníteni például a rejtett gazdasághoz sorolt feketemunkát és jövedelemeltitkoló tevékenységeket a feketegazdaságtól, ha onnan közelítünk a kérdéshez, hogy az utóbbi meghatározása a bűnözés által szerzett jövedelmekre vonatkozik, mivel az előbbi esetekben tudatos, szándékos törvényszegésről, törvénymegkerülésről van szó. Ki tudja ponto- ^3 san definiálni - egyáltalán lehet-e -, hogy a könyvelésben, adóbevallásban elkövetett trükkök mikor, milyen szinttől tartoznak a gazdasági bűncselekmény kategóriájába, és meddig lehet, kell adómorál, szabálykövető magatartás kérdéseként értelmezni? Az olvasó kétségeinek tisztázását talán elősegítené a közgazdasági szakirodalom, illetve hasonló témájú társadalomtudományi munka egyszerű hivatkozása helyett az ezekkel folytatott diskurzus végigkövetése. Az egyébként a könyv egészét végigkísérő jelenség, hogy a bibliográfia inkább csak hivatkozott irodalom; ritkán alakul ki párbeszéd a szerző és a felhasznált művek között. A tárgyalt „lavírozási stratégiákkal" kapcsolatosan maga a szerző ismeri el, hogy ezek 329