Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Diszciplínák között Lovas Kiss Antal: Piaci túlélés - kisüzemi lavírozás Schwarcz Gyöngyi

valójában a „külső, felső elemként" ható tényezőkre adott válaszok, amelyeket tapasztalatai szerint „különösen" a kelet- és észak-magyarországi válságterületeken alkalmaznak a termelők. Jól látja azt is, hogy a térség hátrányos helyzete és a lavírozási stratégiák gyakorisága, népszerűsége összefüggésben van, de talán mégsem tanácsos megpróbálkozni - még a „különösen" kitétel alkalmazásával sem - a jelenség lokalizálásával. Éppen a külső tényezők általánossága és kényszerítőereje okán s feltehetőleg mentalitásbeli, normákban, értékrendben mélyen gyökerező okok miatt is (a történelmi gyökereket a szerző is említi) ezek a technikák földrajzi és társadalmi értelemben is széles körben ismertek, és nem csak valós vagy belső perifériának tekinthető vidékekhez köthetők. Bár a tárgyalt alfejezet végén a szerző megpróbálja az értékek és normák, valamint a hagyományos paraszti gazdaságszervezési elvek felől értelmezni a kérdéskört, a fejezet végeztével mégis megfogalmazódik, megfogalmazódhat egyfajta hiányérzet az olvasóban. Az attitűdök és elvek, hagyományok feltárása, mivel a téma kényes jellegéből fakadóan nem kötődik, nem kötődhet konkrét esetekhez, nem nyújthat elmélyült elemzést, megáll az általánosságok szintjén. Az egyes technikák alkalmazóinak bemutatására tett ígéretét is csak szűkre szabottan váltja be a szerző, pedig ezt megtehetné a következő alfejezetben, amelyben egy alapos, a témát jól összefoglaló és elhelyező bevezető után a gazdálkodói magatartásformákat és üzemszervezeti típusokat veszi sorra a saját maga által felállított rendszerben. Ebben a piachoz való kapcsolódás mértékét és célját rendezőelvként felhasználó kategorizációban a piac által nem érintett, a piacérintett és piacorientált, valamint a piacra szerveződő gazdasági magatartásokat mutatja be, a gazdasági magatartások értelmezési keretét pedig a polgárosodás paradigmája adja. Itt, az egyes gazdasági magatartások típusainak termékszerkezeti, gazdaságszervezési, mentalitásbeli jellemzőinek bemutatásakor a típusalkotás általánosító ereje egyenesen felkínálja az egyes magatartásokhoz kapcsolódó jellemző lavírozási stratégiák, technikák „biztonságos" bemutatásának lehetőségét. A könyv utolsó nagyobb egységében az öt település szövetkezeteinek gazdálkodási stratégiáit ismerhetjük meg. A különböző mélységű és terjedelmű elemzésekben ismételten sok az adat, a táblázat, de a szerző igyekszik megvilágítani a téeszekhez való viszonyulás kérdését, valamint a gazdasági döntések mechanizmusait is az egyének és az intézmények szemszögéből. Világos és alapos képet kaphatunk az egyes szövetkezetek gazdálkodásáról, pénzügyi helyzetéről, tagi viszonyairól, földbérleti nehézségeiről. Viszont hiányzik ebből a képből az emberi tényező: az átalakulások, felszámolások során, a földbérleti harcokban oly sokat számító egyéni vagy csoportos érdekek, szándékok, a ~ személyes kvalitások bemutatása, ezek bevonása a folyamatok és döntések értelmezéséiig be, ahogy ezt megteszi néhány szövetkezettörténet mikroszociológiai közelképe.

6 Éppen ezért tanulságos dolog Chris Hann az angolszász szociálantropológia és a magyarországi társadalomnéprajz kapcsolatát a szocialista és posztszocialista érában vizsgáló tanulmánya felől közelíteni a könyvhöz. Hann így fogalmaz: „A gazdaságantropológustól elvárjuk, hogy a termelés, elosztás és fogyasztás minden vonatkozásáról teljes és hiteles képet adjon. Ez tudtommal nem volt szokásos a klasszikus néprajzban, ahol a nem formális stratégiák ritkán kerültek elemzésre, és különösen nem a társadalom legalsó rétegeivel kapcsolatban." (Hann 2004:58.) Ezt olvasva, és kiegészítve Hann azon véleményével, hogy az utóbbi néhány évtized330 ben a diszciplináris tradíciók közeledésének lehetünk tanúi, elgondolkodtató kérdés, hogy