Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig

az 1950-es évek elején játszódik, még a forgatás körüli években is zajlottak hasonló „akciók".) A fiatal földmérő próbálja megakadályozni a megalázó műveletsort, ám lefogják. Sára tisztességes, pátosztól mentes hozzáállását jellemzi a fiú reakciója: „Vakok vagytok?", hiszen nem vállalhat közösséget ilyen szinten a cigányokkal, a legtöbb, amit tehet, hogy (a filmben először) előveszi fényképezőgépét, és (legalább) a szemtanú feladatát magára vállalva megörökíti a gyalázatos eseményt. Sára ábrázolásmódjának különlegessége épp abban rejlik, hogy nem idealizálja a főhős „történelemformáló" szerepét, egyszerű, paraszti családból származó, a szó legnemesebb értelmében vett értelmiségivé váló fiút ábrázol, akinek időnként megalkuvásokkal kell teljesítenie a rá mért feladatokat. Természetes tisztasága a cigányokkal kialakult kapcsolatnak is záloga: nem harsogja a korszak propaganda-jelszavait, hanem hisz bennük, és ennek megfelelően teszi a dolgát: egyenrangú partnerként, emberként bánik velük. Gyöngyössy Imre, Sára pályatársa néhány évvel később forgatott filmet az egyén felelősségéről, az eszmék és tettek közötti távolságról, ám a cigányság témájához sokkal „közelebb merészkedik". Nála az „értelmiségidilemma" más tőről fakad, a problémák elvontabb síkon jelennek meg. Meztelen vagy című alkotása 1971 -ben készült el, tíz évvel a cigányság „felemelését" célzó párthatározat meghozatala után. Ez az ellentmondásos irányelveket tartalmazó döntés egyfelől kívánatosnak tartotta, sőt állami feladattá tette a szociális hátrány felszámolását, másfelől az etnikai-nemzetiségi tartalmú törekvéseket kifejezetten károsnak, szinte rendszerellenesnek tekintette. Nem sokkal később „született meg" a cigány értelmiség, melynek valamennyire a hatalom érdekei szerint, bizonyos értelemben pedig azzal szembeszegülve kellett tevékenykednie.

12 Mindezek ismeretében még érdekesebbé válik Gyöngyössy Imre témaválasztása és a választott ábrázolásmód is. Bizonyos értelemben lenyomatává lett a cigányság magyarországi történetében igen fontos szerepet játszó korszaknak, olyan fontos etikai-intellektuális válságot dolgoz fel, amelyben a cigány értelmiségnek (csakúgy, mint az életútját meghatározó közösségeknek) részük volt ez idő tájt. Bár igen fontos megállapítást tesz Gelencsér Gábor a hetvenes évek magyar filmművészetéről írt könyvében, amikor a Meztelen vagy című filmet Gyöngyössy pályáján és a korszak alkotásai között elhelyezi (Gelencsér 2002:1 64-1 71 ), a fentieket tekintetbe véve az elemzésben szociológiai szempontokat hangsúlyozva hangot kell adnunk más fontos következtetéseknek. Gelencsér Gábor szerint a szerző nem „cigányfilmet" akart készíteni, hanem „az azonosulás és a másság örök emberi tragédiájának példázatát vizionálja a szociológiai közegbe" (Gelencsér 2002:1 67). Egy másik helyen pedig így jellemzi Gyöngyössy alkotását: „A nagy történelmi folyamatok és azok ideologikus tanulságaitól a személyes felelősség felé forduló figyelem összhangban áll a hetvenes évek általános törekvéseivel, amely az egyéni kisvilágot közvetlenül, tapasztalati szinten igyekszik megragadni, ugyanakkor a személyes morál általános érvényűvé növelése - ennek érdekében válik a filmek jelképrendszere az egész struktúrát átható allegóriává - nélkülözi ezt a szellemi párhuzamot." (Gelencsér 2002:165.) Gyöngyössy Imre alkotása (Meztelen vagy) egy olyan etikai-filozófiai problémát jár körül, amely bizonyos tekintetben az újhullámos, főleg 1968 körüli ideológiai vitákat idézi, középpontban az értelmiségnek egy adott társadalmi probléma megoldásában vállalható szerepével. Gelencsér Gábor kiemeli, hogy