Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig
Az 1970-es évek másik markáns alkotása egy évvel később született: Gyarmathy Lívia filmje (Koportos) az azonos című regény adaptációja. írójának a magyar filmművészethez fűződő kapcsolatáról így ír Hirsch Tibor elemzésében: „Balázs József munkáit éppen a hetvenes évek végén hirtelen és egyszerre fedezte fel a magyar film: három tematikájában és értékvilágában kapcsolódó regényéből rövid időn belül film született: A két összefüggő történetet, a Magyaro/cat és a Fábián Bálint találkozása Istennel címűt Fábri Zoltán rendezte, a Koportosból Gyarmathy Lívia készített filmet. Ez utóbbi külön történet, mégis ez az, melyben mindháromra vonatkozóan a súlyos üzenet elhangzik: »Ez a falu temetőre épült.« Gyarmathy Líviának sikerült keserűbb filmet készítenie Fábrinál. Keserűbbet, amennyiben az egész sáros, lepusztult táj, melybe hősét és átok sújtotta ellenlábasait elhelyezi - maga az emberlakta univerzum. Maga a »homokos, vizes sík«, ahol nincs mit remélni többet, hiszen nem is volt benne remény soha. A filmnek nagy erénye, hogy benne a »reménytelenség, akár a cigánysors részének tekintjük, akár egyenesen a megváltatlan ember átkának - szervesen összenő, és a történet menete szerint növekszik, elhatalmasodik, a nézőt kikerülhetetlenségéről egyszerre, ugyanazokon a stációkon keresztül győzi meg, mint magát az átokvilág szerencsétlen hősét." (Hirsch 2004.) A Koportos tehát szintén a társadalom perifériáján vegetáló cigányság egyik tagjának sorsdrámája. Az emberi tragédia nem szűkül a kisebbségi létforma keretei közé, a szegénységben élők egyenrangúság utáni és javakkal megvásárolható tisztesség utáni vágyának megmutatása már túlnő azon, egyetemes érvényű problémákat feszeget. A szegénység nyers, tényszerű ábrázolásmódja a korabeli fikciós dokumentumfilmeket idézi, amelyre az alapregény drámaiságát mintegy hálóként feszítik rá. A pontos állítások, amelyek a szegény cigány ember szociológiai környezetét mérik fel, a stilizáltság teljes elhagyásával, az amatőr szereplők félszeg játékmódjával, a tragikus pátosz hangnemében fogant szituációkkal, eseményekkel párosulnak. A főhős cigány ember lelki folyamatai kivetítődnek a tárgyi és természeti környezetre, annak motívumai szinte már megannyi allegóriaként utalnak a belső történésekre. (A Balog Mihály szerepét játszó Rostás Mihály - nem olyan értelemben bár, mint Cséplő Gyuri, de - mégiscsak saját sorsát játszotta el. 17 ) Ugyanakkor a Koportos ábrázolásmódjában épp a naturalizmus által nyernek létjogosultságot a szegénycigány-lét bemutatásának elemei, a természeti erőkkel való küzdelem (a kosárfonáshoz való vessző gyűjtésének kései időpontja, a temetéshez szükséges tennivalók nehézségei) szuggesztív módon idézik fel a nélkülözést, a fizikai megpróbáltatásokkal teli, küzdelmes létmódot. Balázs József regényének és az azt adaptáló filmnek külön érdekessége, hogy témaválasztásában és ábrázolásmódjában is rokonságot mutat a hetvenes években publikálni kezdő cigány származású írókkal, különösképpen Lakatos Menyhérttel (Füstös képek, 1975). Az illyési hagyomány szellemében fogant önéletrajzi ihletésű, szociográfiai hűséggel feltárt valóság bemutatása hiteles képet nyújt nemcsak a szocializmus idején elkendőzött mélyszegénységről, hanem az onnan kitörni, kiemelkedni vágyók magányosságáról is. A folyamat, amelynek során a többre, másra vágyót kiveti magából a közösség, feloldhatatlan ellentmondásokra épül: bemutatásuk akár jelzésszerűen, a fentebb említett filmekben is megtalálható (emlékezzünk például Gyöngyössy Imre művében arra a családra, amelyik a faluba való beköltözés után a telepi barlanglakásból disznóólat épít, és ezért a közösség megátkozza).
