Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban
is érzékenyek a hatalommal való kapcsolatra, mert ezt a törekvést látják ma is a külső kapcsolatokban: a faluval nemhogy nem törődik senki, de még az életlehetőségeiket is beszűkítik, mindegyre felborítják a törékeny belső egyensúlyt azzal, hogy újabb és újabb terheket rónak a falusi gazdaságokra. 16 A hús termelői árának csökkenése, az eladói ár ezzel egyidejű szinten tartása vagy növelése, a tej árának szinten maradása, a fizetési késlekedések, a paraszti világban jól meghatározott arányok - például egy kaszapengének az egy napszám béréhez igazított ára - érvényességének külső behatásokra történő megváltozása vezet az elvonás érzésének és az elégedetlenségnek a kialakulásához, ezért válik a „minket meglopnak" érzése a külső kapcsolatok központi strukturáló tényezőjévé. „Volt idő, amikor megérte. Ezelőtt két-három évvel ötven-hatvanba adtukéi a disznót. Most örvendhet, aki harmincötbe eladja. [...] S közben a hús ára a boltokban fölment. Akkor miért nem hozták le ott is az árakat? Ebből is a kereskedők gazdagodnak meg." (S. J., Siménfalva.) Ezek tehát a lentiek szemszögéből nézve konfliktusos viszonyok, még ha nem is nyíltak, amelyekre verbális lázadással és hétköznapi ellenállással lehet válaszolni. Az erős és központosított államot viszont a hétköznapi ellenállási technikákkal viszonylag hatékonyan lehet gyengíteni, és hasonlóképpen: a gyenge hatalmat tovább lehet gyengíteni. Ha tehát nem adják meg nekik, amiről úgy gondolják, hogy az övék, a falusiak - és nem csak ők - elveszik azt: amikor a kollektív gazdaságból loptak, azt mondták, hogy úgyis a magukéról viszik, hisz a földet tőlük vették el. A külső kapcsolatokban megmutatkozó elnyomás hétköznapi ellenállásként váltja ki a morális elvek működését eladdig, hogy a társadalomban konszenzusok alakulnak ki a lopás és az eltulajdonítás erkölcsi megítélése kapcsán. Az államot eredendő rosszként szemlélő parasztok között a lopás társadalmi gyakorlattá vált (vö. Mateescu 2004:85), és ezzel a gyakorlattal lehetett helyreállítani ez egyébként rossz irányt vett folyamatokat. A morális ökonómia működése és a hétköznapi ellenállás technikájának mindennapi gyakorlattá válása mint a világrend helyreállításának, az egyensúly megteremtésének kísérlete felvet egy igen fontos kérdést: milyen szerepe volt ezeknek a technikáknak és erkölcsi elveknek a totalitárius rendszereken belül abban, hogy lázadások nem - vagy csak szórványosan-törtek ki (vö. Dessewffy I 996). Vagy elvethetjük a lentiek morális integritás iránti igényének és a magát mindig ennek fényében újragondoló parasztnak az örök illúzióját, és csak arra gondolhatunk, hogy a totális rendszerek totális ellenőrzést is jelentettek, amelyeken belül a megfélemlítés, az erőszak alkalmazása és az információk ellenőrzése volt a nyílt lázadásokban eszkalálódó konfliktusok elkerülésének legfőbb módja? Erre a kérdésre az erdélyi falu esetében azért is igen nehéz választ adni, mert a második gazdaság itt nem tudott úgy intézményesülni, mint például Magyarországon, következésképp az ezen belüli mozgástér is korlátozottabb volt, tehát hatása korlátozottabb lehetett a hatalmi elnyomás levezetésében is. Úgy gondolom, hogy mindezek mellett minden helyzetben van egy elképzelés az optimumokról, amelyeket mindig az adott körülményekhez igazítanak, és a falusiak ezek alapján döntik el, hogy mi jár nekik. Amit pedig nem adnak, azt igyekeznek elvenni, és ha így sem sikerül birtokba venni, akkor nyelvileg állnak ellen a rendszernek. Ez mind a szocializmus idejére, mind az azt követő piacgazdaságra igaz lehet. Ez tehát a morális ökonómiának az a szintje, amely- bár legtöbbször csak a narratívak megformálásában - közelít a thompsoni és scotti morális ökonómia fogalmához, noha
