Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban
esetünkben inkább optimumokról, mintsem létminimumokról lehet beszélni. Viszont ezeknek az optimumoknak is jól kialakított erkölcsi bázisuk van. A morális érzékenység jellemzője a paraszti gazdálkodásnak, és ennek egyik kifejeződési formája az általános egyensúlytalansági helyzet megmutatása a beszédgyakorlatban: a parasztgazdák sokszor összevetik saját munkájukat a városiak munkájával, s a maguk munkáját értelemszerűen értékesebbként tüntetik fel. Az igazságtalanság érzetét az okozza, hogy mindennek ellenére úgy érzik, a városiak jobban élnek. A másik összehasonlítás akkor történik, amikor a parasztgazdaságokban előállított és aztán eladott termékek (tej, hús) termelői és fogyasztói árát vetik össze, ami a világ morális rendjének ingatagságát közvetíti feléjük, hisz azt érzékelik, hogy valaki az ő munkájukból gyarapszik: „[...] vettem egy zsák korpát, de a korpa többe került, mint amennyiért a búzát el lehetett adni. A korpa mázsája volt négyszázezer, vagyis egy kilót adtak négyezerért, a búzának kilójáért pedig adtak háromezret [...] igen, s akkor még a búzából ők lisztet is őrölnek, s azt is eladják." (B. J., Torja.) Ez természetesen alávetettségi helyzetként is értelmezhető, ilyen értelemben pedig - habár személyi függés jogán elvont járadéki alapról nem beszélhetünk - mégis van a paraszti termelés nyomán születő elvonás. Ha a falusi gazdákkal ezekről a kérdésekről beszélgetünk, elégedetlenségüket rögtön megfogalmazzák. A tejtermelők mindig megkérdezik, hogy mennyibe kerül az üzletekben a tej, és mindig szembesülniük kell azzal, hogy ők felét sem kapják a tej literéért, mint amennyit a vásárló ad érte, ráadásul amit kapnak, annak egy része állami támogatás. Vagy a tej árát az ásványvíz árával vetik össze, és szörnyülködnek azon, hogy a fáradságos munkával nyert tej ugyanannyiba kerül, mint a borvíz, ami „folyik a földből, csak tölteni kell". A külső kapcsolatok alapján megfogalmazódó elégedetlenség tehát egy morális rendszerben körvonalazódik, amelyben fontos helye van a mezőgazdasággal foglalkozók kiszolgáltatottságának: a parasztok kiszolgáltatottak a rendszernek és ebből kifolyólag azoknak a személyeknek és kapcsolatoknak is, amelyek a kedvezőbb feltételeket biztosíthatják a gazdaságok prosperitásának fenntartásában. Ez pedig az optimum keresésének átformálására kényszerítheti a közösségeket. - Munka, munkamorál és közösség: belső viszonyok 00 Az eddigiekben többször is amellett érveltem, hogy - bár a morális elvek gyökereinél 5 minden bizonnyal felfedezhetők- mígThompssonnál és Scottnál is a létfenntartás kérJ3$ dései kerülnek kardinális helyzetbe, és az elnyomottak a létminimumhoz való elvitatható tatlan jogukból kiindulva kezdenek akár lázadásba is, addig a magyar parasztok valószínűleg nem elsősorban a létminimumot védik - bár történetileg valószínűleg azt is -, hanem a gyarapodás irányát akarják megszabni ezekkel a vélekedésekkel. Az erőforrások végessége okán a gyarapodás, meggazdagodás pedig óhatatlanul egymás kárára történik. 17 Ez a zárt faluközösségek egalitarizmusának, vagyis a korporativ közösségeken belüli erőforrás-elosztásnak a kérdése: hogyan tudja kezelni egy közösség egyes tagjainak túlzott meggazdagodását vagy a másik oldalon az elszegényedést és a létminimum alá
