Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban
hettek (Oláh 200 1:204-252), és az elképzelt rendet legalább részlegesen helyreállíthatták. A lopás, a teljesítmény-visszatartás, a hamis adatok szolgáltatása, a halogatás, a hárítás stb. mind olyan technikák voltak a parasztok kezében, amelyekkel saját maguk és közösségük integritását védhették, valamint kiemelt helyet kaptak ebben a korszakban a helyiek és a hatalmi szféra között közvetítő mediátorok, akik esetenként csökkenthették a közösségre nehezedő nyomást. A hétköznapi ellenállásnak és a két világ közti közvetítésnek vélhetően nagy szerepe volt a túlélésben. Ugyanezt a morális ökonómiai szempontot alkalmazza, és a lázadás rejtett formáit, a hatalom és a helyiek közti kommunikáció hatékony megszervezését mint konfliktustompító, -levezető tényezőt mutatja be Gagyi József is egy székelyföldi falu átmenetét, az új hatalmi szerkezet kiépülését és az új vezetők kinevezését elemző írásában (Gagyi 2005:1 7-63). Tanulmányában amellett érvel - mint ahogy emellett érvel a burmai anyagon dolgozó James Scott is a maga példáján -, hogy van egy morális rend, amelynek határait a parasztok szabják meg, ismerik, és ehhez tartják magukat. Amennyiben a hatalom ezeket a morális határokat nem lépi át, a konfliktus elkerülhető. Emellett ugyancsak a nyílt konfliktus elkerülését teszik lehetővé a morális rend megőrzéséhez hozzájáruló hétköznapi ellenállási formák (Gagyi 2005:45-51). A társadalomtörténeti példák is azt támasztják alá, hogy egyfajta morális viselkedés alkalmazása a külső kapcsolatokban sajátja volt az erdélyi parasztságnak. A morális ökonómia mint megközelítésmód tehát elsősorban - az ebben a témában már klasszikusnak számító, a korábbiakban ismertetett munkák alapján - a külső kapcsolatok, a hatalom és a közösség, a városiak és a falusiak viszonyainak szintjén alkalmazható. Első pillantásra megalapozatlannak tűnhet a város és a hatalom egy szinten történő említése, de a hatalomhoz hasonlóan itt a városiak egy távoli és imaginárius közösség, amely sok mindenért felelőssé tehető, akárcsak a személytelen hatalom. Amikor a falusiak a városiakról beszélnek, nem veszik figyelembe azt, hogy az erdélyi városok és ezen belül főként a székelyföldi kisvárosok lakóinak nem kis hányada - bár városon lakik, és esetleg ott van a munkahelye - részt vesz az otthoni termelési folyamatokban. Azt a várost látják, amelynek lakói az ő nézetükben sokkal kevesebbet dolgoznak, mégis kényelmesebben élnek, nyugdíjas koruktól kezdve pedig- ellentmondva a falun érvényes munkával töltött élet és dolgos öregség parancsának - csak sakkoznak a blokk előtt. A külső kapcsolatoknak van néhány igen fontos vonatkozásuk mind hatalom és közi zösség, mind város és falu tekintetében. Az egyik ilyen vonatkozás a falusiak által a külső 7 kapcsolatokban érzékelt aszimmetria és az ennek következtében kialakuló kiszolgáltatottig ság érzése. A falusiak azért is tekintenek úgy a városiakra, mint akiknek ki vannak szolid gáltatva, mert úgy vélik, hogy a városiak jóléte és gyarapodása, a kényelem, amelyben ^ nekik sosem lesz részük, mivel életük végéig és munkabírásuk végleteiig dolgozniuk kell, ~So mindez az ő kárukra alakul így, hisz azért a kényelemért valakinek meg kell dolgoznia, ir^ A városiak és a hatalom emberei azok, akik meglopják őket. Van olyan kutatói vélemény, hogy az erdélyi falu története az utóbbi két-háromszáz évben valójában a centralizált hatalom faluba való behatolásának és az elvonásnak a története (Verdery I 983:339-340; Kiss 2004:10). A hatalom ebben az időben mindig arra törekedett, hogy akár nyíltan megnevezett járadéki alapként a jobbágyság idején, akár erőszakos eltulajdonításként a kollektivizáláskor, akár pedig az adó- és árpolitikák irányí200 tásával a kapitalista gazdaságban minél többet vonjon el a parasztoktól. A parasztok azért
