Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban

goknak azt a részét alkotják, amely mintegy longue dureé-szerűen jelen van az egyes változási folyamatok mögött is, tehát mintegy moccanatlan, nehezen változó jelenségként tekinthetünk rájuk. Mindez ellentmondani látszik annak a későbbiekben kifejtendő állításomnak, hogy bár a morális ökonómia jól meghatározott része a falusi gazdálkodásnak, változik, és egyre inkább egy hivatkozási rendszer válik belőle, főként a közösségi ellenőrzés szintjén. Nem kétséges, hogy a morális vélekedések az egyéni gazdaságok szintjén változnak a legkevésbé, hisz a szigorú elvek itt olyan értéket képviselnek, amely segíthet a családoknak jobban megszervezni az erőforrások felhasználását. A morális elvek tartósságának példázásáért Kuczi Tiborra utalhatunk, aki a kisvállalkozásokról írott könyvében a paraszti világ morális ökonómiájának a vállalkozásokon belül betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. O a kisvállalkozások elemzésén keresztül azt bizonyítja, hogy a morális és a racionális gazdaságirányítás nem feltétlenül zárják ki egymást, mivel a piaci körülmények között is épülhet racionális vállalkozás morálisan szerveződő családi keretekre. „A gazdálkodás sikere a család szoros integrációján, a családi élet viszont a sikeres gazdálkodáson nyugszik." (Kuczi 2000:67-68.) Az erdélyi falu esetében a kollektív gazdaságok felszámolása után újraéledő családi gazdaságokban ezek a morális elvek is újrafogalmazódtak, hisz olyan kényszerhelyzetek teremtődtek, amelyek áthidalásában ezek az elvek segítettek. Az államra sokszor mint egy kötelességtudásból rosszul vizsgázott olyan patrónusra tekintenek, akinek többet kellene törődnie klienseivel, és ezt az egyensúlytalansági helyzetet legalább szavakban igyekeznek kiigazítani. Némely esetekben a családok a külső ellenőrzést is elfogadják, és alávetik magukat a közösségi szinten megfogalmazott elveknek, hogy részesei maradjanak a védelmet is biztosító rendszereknek. Ám a normák az egyes családokon belül őrzik meg leginkább hatásukat, hisz a családon belüli optimum megteremtése a legelső cél, és ezzel sokszor a társadalmi optimumhoz is nagyban hozzájárulnak. A paraszti gazdálkodás környezete A paraszti gazdálkodással kapcsolatos morált a falut dicsőítő ideológiai konstrukcióban lehet úgy szemlélni, mint az archaikus kultúrákat, organikus közösségeket elsöprő modernizációs folyamatokkal szembeszegülő, tudatos választás részét. Ezzel szemben azonban lehet úgy is tekinteni erre a morális rendszerre, mint a gazdálkodó ember és az erőforrások, a társadalom közti kapcsolat szabályozójára, az egyensúlyi helyzetek megteremtésének egyfajta mentális eszközére. Az aprólékosan kimunkált elveket a véges erőforrások rendszerének részeként is kezelhetjük: ezért írja elő ez a rendszer, hogy az elhasznált szerszámnyelet, kaszapengét tartalékolni kell arra az időre, amikor más eszköz vagy egy más eszköz alkotóeleme válhat belőle. Ám mivel a parasztgazdaság az erőforrásait nem vagy csak nehezen tudja megújítani, tehát egyfajta kényszerhelyzetben próbál minél jobban boldogulni, a morális elveknek fontos funkciója a gazdasági kényszerhelyzetek mentális fenntartása. Tehát szoros összefüggést feltételezhetünk a gazdasági környezet és a kapcsolattartást szabályozó elvek között. Éppen ezért ebben a részben röviden bemutatom az erdélyi falu fejlődésében és gazdálkodásában azokat a mozzanatokat, amelyek a lemaradásra, annak okaira mutatnak rá, és amelyekkel aláhúzható az állítás, miszerint a morális öko-