Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban

tömeg-hatalom viszonya és a lázadásban eszkalálódó elégedetlenség szintjén fogalmazom meg, bár azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy a parasztokra nehezedő nyomást például a kollektivizálás idején milyen technikákkal sikerült levezetni. Az a kérdés is felmerülhet, hogy milyen szerepe volt ezekben a folyamatokban a hétköznapi ellenállásnak, hisz a kutatásokból az derül ki, hogy a centralizált hatalommal szemben a parasztok a hétköznapi ellenálláshoz folyamodtak, anélkül hogy nyílt konfliktusokat vállaltak volna.

9 A morális ökonómia két szintje A morális ökonómia érvényességéről és alkalmazhatóságáról mások is értekeztek (vö. Dessewffy I 996; Hofer 1994), ezért még egyszer feltehető a kérdés, hogy joggal használjuk-e ezt a mai gazdálkodási gyakorlatok megértésében. HoferTamás is kiemeli, hogy a morális ökonómia fogalmát általában olyan kritikus helyzetekre alkalmazzák, amikor a paraszti vagy a lenti életvilágok rendjének és a hatalom értékrendjének ütközése lázadásokban, zavargásokban eszkalálódik (Hofer 1994:385). Ilyen helyzetekre a vizsgált területen nem volt példa, hacsak nem tekintjük a világrend felborulásának a kollektív gazdaságok széthordását, amihez viszont megvolt az állami, közösségi konszenzus és az ideológiai támogatottság. Azonban, ha a problémát sokkal kisebb körökben vizsgáljuk, és nem tekintjük az alkalmazhatóság előfeltételének a lázadásokban megnyilvánuló konfliktusok meglétét, akkor - amint HoferTamás is tette - a parasztgazdaság családi kereteire is alkalmazni tudjuk az eddig összefoglaltakat. Van tehát a paraszti morálnak egy olyan szintje, amely leginkább ezekkel a fogalmakkal ragadható meg anélkül, hogy azt állítanánk: a parasztok erkölcsösek.

10 Az tehát mindenképp kétségtelen, hogy a fogalom korábbiakban leírt, eredeti értelmezése megváltozott, következésképp alkalmazását is más szintekre lehet rávetíteni. Az erkölcsi gazdaságtan alapvetően két szinten képes magyarázni a gazdasági és társadalmi folyamatokat. Az egyik szint a tömeg és a - saját vagy gyarmati - hatalom kapcsolata. Értelmezésemben ezt külső kapcsolatoknak nevezem, és ide sorolom nemcsak a falu és az állam kapcsolatát vagy a falusiak által az állam részeként elképzelt hatalmi tényezőket, de a falunak a városhoz fűződő viszonyát is, amely szintén egyenlőtlenségi és kiszolgáltatottsági helyzeteknek lehet az eredője. Lényegében tehát a falu külső, aszimmetrikus kapcsolatait sorolom ide (ez a szint közel áll a Thompson, Scott és Popkin által adott értelmezéshez). A másik szinten a tömeget alkotó különböző társadalmi formációk és egyének közötti viszonyokat helyezem el, vagyis a falu belső kapcsolatait. Ezen a szinten a falu és a falut alkotó közösségek kapcsolatát, a családokat egymáshoz fűző viszonyokat és az egyént a családba mint termelő- és fogyasztóegységbe kapcsoló elveket vizsgálom. Ezzel a megközelítéssel Hofer Tamás értelmezéséhez kerülünk közelebb. Elemzése során Hofer Tamás is abba az irányba bővítette a morális ökonómia fogalmát, mint jómagam, és azt állította, hogy a parasztcsalád termelőtevékenysége jól meghatározott elvek szerint szerveződik. Kérdés lehet számunkra az, hogy erre a tudáskészletre mennyiben tekinthetünk olyan adottságként, amely hosszú távon jellemzi a paraszti viselkedést, hisz több, paraszttársadalmat leíró munka alapján olyan benyomásunk támadhat, hogy ezek a morális elvek nem tűnnek el könnyen, a paraszti életvilá-