Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban

nye. Felmerül a kérdés - mint ahogy Popkin is felvetette -, hogy mi történik a potyázókkal, azokkal, akik nem hajlandóak részt venni a közösségi tevékenységekben, de ennek ellenére az abból származó hasznot élvezik. Popkin azt mondja, hogy az ilyen potyautas-viselkedés aláássa a közösség működését, és ebben igazat kell adnunk neki. Azonban minden közösségnek megvannak az eszközei arra, hogy a normaszegő cselekedeteket büntesse, hisz a falu világa nem egymástól független rendszerek halmaza: ha a potyautast nem is lehet megakadályozni abban, hogy használjon egy közösen karbantartott hidat, utat, az ellene beindított diszkurzív - és esetenként más - büntetőeljárások hatékonyan szankcionálhatják viselkedését. Természetesen számomra is világos, hogy itt nem egyetlen állandó és megingathatatlan normarendszerről van szó, hanem azt mindig a körülmények határozzák meg, ennek ellenére egy faluközösségben általában konszenzus van a helyes élet normái tekintetében. Végül harmadik tételként a morális ökonómia azt állítja, hogy a parasztfalu egyensúlyához és a létminimum folyamatos eléréséhez a patrónus-kliens kapcsolatok járulnak hozzá nagymértékben. Ezeket a kapcsolatokat a patrónus szinte atyai érzelmei és a kliens szinte fiúi elkötelezettsége uralják, valamint a kölcsönös kötelezettségek egész sorozata jellemzi. Ez a jó földesúr képe, akinek érdekében áll védeni a parasztjai érdekeit, kivédi a piaci rendszer bizonytalanságait, és esetenként, amikor rossz a termés, a járandóságok csökkentéséről alkuszik a parasztokkal. Popkin erre azt mondja, hogy a földesurat a parasztokkal való kapcsolatában nem atyai érzelmei vezérlik, hanem azon szándéka, hogy az erőforrásokat és a kapcsolatokat monopolizálja, elzárja a parasztok elől a piacok elérésének lehetőségét, és azért igyekszik megtartani a kétpólusú kapcsolatokat, hogy a kollektív fellépést és az ennek eredményeképpen adott jobb alkupozíció kialakulását megakadályozza. A piac tehát a parasztok számára a lehetőségek bővülését és a földesúrral szembeni pozícióik megerősödését jelenti. Ebben a kérdésben a mi viszonyainkra vonatkoztatva tisztán látni igen nehéz, mert ilyesfajta, földesúr és a tőle függő paraszt típusú patrónus-kliens kapcsolatok az erdélyi faluban nincsenek.

8 Azonban a falvak rétegzettsége, a birtokos, erőforrásokban gazdag és a szegény, napszámos munkából élni kénytelen csoportok kialakulása és egyre erőteljesebb körvonalazódása következtében aszimmetrikus (patrónus-kliens jellegű) kapcsolatokat figyelhetünk meg, amelyek keretében a munkavállaló család sokszor elvárja a munkaadó gondoskodását a munkaidőn kívül is, és ezt a birtokos család vállalja is, mert ezzel előre bebiztosítja magának a munkaerőt. Ez tehát egy kölcsönös függési rendszer, gazdasági vonatkozásain túl morális megfontolásokkal: a helyi, szemtől szembe kapcsolatok fontosak, mert ezekben a parasztok a helyi normákhoz igazodva ismerhetik ki magukat. A normakövető viselkedést sem az államtól, sem piacra lépés esetén egyéb szereplőktől nem tudják kicsikarni, ezért is jelentenek a külső kapcsolatok olyan nagy elégedetlenséget. Nem áll szándékomban Popkin munkáját részletesebben bemutatni: talán e rövid vázlatból is kiderült, hogy ellenvetéseit nem kerülhetjük meg. Ezt azért sem tehetjük, mert az átalakuló erdélyi falu értékrendszereiben gyakran olyan hiátusok keletkeznek, amelyek a közösségi élet deficites működéséhez vezetnek. Számomra ebben a helyzetben - eltekintve attól, hogy a kapitalizmus és a piacok átalakító hatását melyik elmélet képes jobban magyarázni - inkább az a fontos kérdés, hogy Scott morális ökonómiája (a létminimum etikája) vagy Popkin politikai gazdaságtana írja le jobban az erdélyi falu (történeti) átalakulását és folyamatos válságát. Hangsúlyozom, hogy válaszaimat nem a