Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban

önszabályozó piacok megjelenése és uralkodóvá válása, a kapitalista gazdálkodás előtti mentalitás történeti távlatokban való megjelenítése és mai anyagon való használata csak látszólag vezet ellentmondáshoz. Bár nem állítom azt, hogy a mai erdélyi parasztgazdák úgy gondolkodnának, mint a 18. században formálódó angol munkásosztály vagy a 20. század elejének délkelet-ázsiai parasztjai, érvelésemben abból indulok ki, hogy az erdélyi paraszti gazdálkodás fejlődése ellentmondásos folyamat - mint fentebb említettem, csak részlegesen integrálódott a kapitalista gazdaságba -, következésképp a nem piacelvű gazdálkodással rokonítható elvek működnek benne. Végső soron E. P. Thompson és James Scott is amellett érvel, hogy - a költség-haszon kalkulációval szemben - ezek a morális elvek a mérvadóak a nem piacelvű gazdálkodásban, és Sámuel Popkin is ebből indul ki, még ha vitatkozik is ezzel az elgondolással. Az erkölcsi gazdaságtan - ahogy Popkin fordítói magyarították (vö. Popkin I 986) - tehát a piacgazdálkodást megelőző rendszerre érvényes, és mivel az egyik feltevésem az, hogy az erdélyi falusi gazdálkodás a fejlődésben megrekedt,

7 ennek következtében azt is állítom, hogy működésében a morális elvek minden szinten hangsúlyosabb és sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint a piachoz igazodó, vállalkozásszerű mezőgazdasági üzemekben. A morális ökonómia tehát Thompson munkásságához köthető, aki a gazdasági adatokkal dolgozó történészeket azzal a kritikával illeti, hogy a munkanélküliségi adatokból és az élelmiszerárak növekedéséből közvetlenül magyarázhatónak vélik a 18. századi angliai munkásmozgalmakat, holott - mondja Thompson - az igazságosságnak és a legitimitásnak mindig működik egy néha láthatatlan és alig érzékelhető mércéje, lázadások pedig akkor törnek ki, ha ezt a mércét a hatalmasok megsértik (Dessewffy 1996:74). A fogalmat az angol történész az angol városi kenyérlázadások jobb megértésére alkotta meg, a forrásokból azt olvasta ki ugyanis, hogy a tömeg nem akkor lázad, amikor életlehetőségei beszűkülnek, hanem amikor egy elképzelt igazságosságelvet a hatalom képviselői megsértenek. A morális ökonómia fogalmának használatával arra keresett magyarázatot, hogy a 18. század közepén az angliai kenyérlázadásoknak mi állt a hátterében, és rámutatott, hogy a kenyér árának emelkedése, súlyának csökkenése miatt felháborodott emberek nagyon is átgondoltan cselekedtek, és cselekedeteik hátterében a kapitalista, piaci gazdaság megjelenése előtti elvek álltak (Thompson 1963:66). Ezen elvek alapján a közösség tagjai elvárták a felsőbb hatalom képviselőitől, hogy - különösen ínség idején - tiszteljék a közösség érdekeit. A kenyérlázadásokat egy korábbi erkölcsi vélekedésrendszer tette legitimmé, amely erkölcstelennek minősített minden olyan méltánytalan eljárást, melynek eredményeképpen úgy emelkedtek az élelmiszerárak, hogy az emelkedés nyomán a kereskedők a szükséget szenvedőkből húztak hasznot. Ez a fogyasztói tudatosság megelőzte az egyéb politikai és ipari ellentéteket. „Nem a bérek, hanem a kenyér ára volt a legérzékenyebb indikátora a nép elégedetlenségének." Az árak mindig a szokás és az alku által alakultak ki (Thompson 1963:63), tehát a tömegnek lehetősége volt beleszólni az árak alakulásába, és élt is ezzel a jogával. Mivel akcióikat ehhez a morális ökonómiához igazították, lázadásaik nem fejetlen lázadások voltak: a kikötőbe érkező gabona- vagy lisztszállítmányokat a nép lefoglalta, és a választott bizottságok a termékeket egy általuk igazságosnak vélt áron kimérték, anélkül hogy bárkit is bántalmaztak volna (Thompson 1963:64-66). A morális ökonómiát James Scott ugyancsak a hatalom és a tömeg közti konfliktus, illetve a kapitalista gazdaságra való áttérés magyarázatára használja: burmai terepmun-