Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

BOKOR ZSUZSA: „Jeligém Nagyszerű öröm". Úrinők prostitúciója Kolozsváron a két világháború között

lotta neki, hogy jobb helyet szerez neki, egyik nap elment az asszonyhoz, és kérte, hogy az ígért jó helyre vigye el. A fodrásznő bordélyházba vitte." A bordélyházba lépés vallomásában pedig egy önmagát szégyenlősnek, ártatlannak beállító nőt találunk: „A leányok nagyon kedvesek voltak és szépek, én elvesztem közöttük sápadt arcommal, ügyetlen mozdulataimmal. Másnap este megfésült a fodrász, a leányok kifestettek, és bókoltak, hogy milyen szép vagyok. Megszólalt a zongora, és én is ott kuporogtam a többi festett arcú leány között beteg szívvel. Két napig tartott, és így aztán látták, milyen gyenge vagyok erre az életre. Kórház, ahol a doktorok igyekeztek lebeszélni erről az életről, de hiába. Egy hét múlva újra kórház." Állomás, bordély, kórház Ha megnézzük az élettörténet leggyakoribb helyszíneit, azt látjuk, hogy ugyanezekre a terekre szűkül további élete is: vasútállomás, bordély és kórház. A vasútállomás az iniciáció helyszíne, az a hely, ahol kerítőnők fogadják az elkeseredett nőket, és amelyet -amint látjuk — titkos kapcsolatok létesítése céljából idősebb urak is egyaránt használnak. Ez a hely, amely rendszerint egy újabb életmódot, új tapasztalatokat ígér, és amely kettőbe töri a korábbi életteret. A vasútállomástól a bordélyig egyenes út vezet, olyannyira hogy a prostituáltak intenzív migrációjuk során szinte megszokják, hogy a bordély akárcsak egy váróterem - otthont ad a magányosan utazó, átutazó lányoknak (pontosabban: ez az egyetlen, amely befogadja az éjszaka vándorló nőket). Temesvári útjáról, ahol egyik barátnőjét kereste, így ír levelében: „[Temesvárra] megérkezésünkkor rögtön lakás után néztünk, de kijelentették, hogy nőknek egyáltalán sehol nem szabad lakást, szigorúan ki van adva rendeletben. így aztán lementünk a Silberbe [bordélyba], ott találkoztunk a Gittával, rögtön érdeklődtem Pipi után, de azt mondják, nem is volt ott. Az éjszakát ott töltve reggel elmentünk a kórházba, negyven üzleti leány van bent. Rémes a vizsga ottan. De sehol semmi hírt nem kaptam." A kórház és a bordély párhuzamos terei ennek a világnak. Kolozsváron, az egyik bordélyból való távozásakor nincs hová mennie, ezért a kórházat választja: „Eljöttem hát semmi nélkül a legnagyobb télben, azért a fiúért. Nem volt hova menjek, bementem a kórházba. Ott jól éreztem magam." A prostituáltak a bordélyházba lépés utáni idejük nagy részét kórházban töltötték, egyesek éveket, mások hónapokat, ezért az ittlétükhöz számos élmény kapcsolódik. Nem véletlenszerű, hogy itt születnek az egyes élettörténetek, idekapcsolnak a levelek is. Egyszóval a teljes orvosi autoritás erőteljes szimbóluma volt. A fenti állításaimat újragondolva úgy vélem tehát, hogy e nők életútja nem véletlenül torkollik a bordélyházba és a kórházba: ezek az ellenőrzés színhelyei, jelentős szerepet kapnak a talajvesztett nők világában. Ugyanakkor ezek voltak azon helyek, ahol fogva lehetett tartani, őrizetbe venni, és analizálni őket, illetve elzárva lehetett őket tartani a „normális" társadalomtól.