Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

BOKOR ZSUZSA: „Jeligém Nagyszerű öröm". Úrinők prostitúciója Kolozsváron a két világháború között

„A rendőrség körözőlevelet adott ki ellenem. Eredménytelenül, mert akkor már Heller Magdának hívtak, mint a barátnőmet. A gyermekre nézve fontos volt ez." A gyerek további gondokat jelentett, és felkészületlenül érte a nőt. Eleinte keresett egy „gazdag öreg barátot", aki eltartotta: „kénytelen voltam, hogy ne kerüljek az utcára a gyermekemmel", majd a gyereket egy asszonyra bízva Bukarestbe utazott. Ezt Bálint így összegzi: „Szabad a gondoktól. Közeli kisvárosba utazik. Pihen. Ismerős kereskedőkkel találkozik. Elegáns ruháit összepakolja. Bukarest. Se az anyjának, se barátjának nem szólt. Eltűnt csak." Majd a személyes hangú élettörténet-töredék: „Nagyon jó dolgom volt. Szeretett az az ember. Elcipelt rossz hírű mulatókba. Ott züllöttünk éjszakáról éjszakára. Részegen jártunk haza mindig. így éltem az én fiatal tizennyolc évemmel két hónapon keresztül. Tovább nem bírtam ki. Eljöttem." Kolozsváron kiszáll A „Kolozsváron kiszáll" pillanat egy teljesen új fejezetet jelentett az életében. Kolozsváron, úgy tűnik, nem céltudatosan szállt le a vonatról, és mégis ott maradt. Eltévedt, majd a férfi, akitől útbaigazítást kért, lebeszélte a továbbhaladásról. „Nála marad. Jó lakás, tisztességes élet, hegyes levegő helyrehozza. Sorra eladja szép ruháit. Mikor már nem volt mit eladni, dolgozni próbált." Rövid ideig pincérként dolgozott, aztán fodrásznője a Patak utcai bordélyházba irányította, amely újabb lehetőséget és megélhetési módot kínált számára. Egy másik szövegben - szintén Bálint átírásában - masabb (részletesebb, magyarázóbb) képet kapunk a helyzetről: „Otthonról Temesvárra akart menni, állomáson kereskedővel találkozik, aki Bukarestbe hívja, két és fél hónapig él, kiruházza a férfi, akkor hazaküldi Aradra, de ő Kolozsvárra jön. Itt két hónapnál tovább titkos prostitúciót űz. Leány Kolozsváron. Aztán pénze lassan lefogyott, s mindent eladogatott. Régi ruháiból csak szürke gumikabátja és egy nagy sálja maradt meg. Húsz koronája volt már csak, s aznap nem evett, amikor este (sálját a nyakára csavarva) kiment a sétatérre. Szél fútt, nagy vihar készülődött, s a leány nagyon éhesen ment a kihalt sétaúton. Egyszer csak megszólított egy férfit, és szállodát kérdezett tőle. A férfi felvilágosította, hogy arrafelé már nincsen szálloda, s együtt indultak a város felé. A leány valami egyszerű kis mesét mondott el arról, hogy idegen a városban, s a bátyját várja, aki valahogyan elkerülte utazás közben. Végigjárják a szállodákat, de sehol nem találtak szobát, a férfinak végül eszébe jutott, hogy van egy barátja, akinél a leány ellakhat egy éjszakára, s odavitte a Mikó utcába. A leány ott is maradt. Ázott sálját, kabátját megszárítgatták, s lefektették, de nem bántották. Kínálták ennivalóval is, de a leány nem fogadta el - szégyellte, s azt állította, hogy már evett. Másnap reggel cukrászdába vitte a leányt, megreggeliztette, s adott neki még húsz koronát. A leánynak azt ajánlotta, hogy menjen állásba, s a leány a Mátyás étterembe jelentkezett. A tulajdonos felvette, a haját estére fodrásznővel kifésültette, s két napig ott volt a leány. Orvosi vizitre azonban nem akart járni, és, mert a fodrásznő azt aján-