Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
BOKOR ZSUZSA: „Jeligém Nagyszerű öröm". Úrinők prostitúciója Kolozsváron a két világháború között
jó néhány részlete pedig Bálint „átiratában", amely átiratokban a „feslettségre", a született ösztönökre utaló tényezőket emeli ki, azokat amelyek nem engedik józanul, a társadalom normái szerint cselekedni az egyént. Több alkalommal is nekikezd Médi életének. Van, hogy a számára „klinikailag fontos" tényezőket veszi szemügyre, és a lány által elmondottakból összevarr magának egy magyarázó történetet: „Nagyanyja és anyja három testvére tüdő-tbc-ben halt meg. Aradon született. (18 éves.) Egyetlen gyermek. Középső ujját szopogatta. Később, 3-4 óra múlva, amikor az anyja fiatalon, tüdővészben meghal, teljesen megváltozik, s a régi jó gyermekből rossz, rakoncátlan gyermek lesz." Máskor pedig regényes fényben tünteti fel az elemzett személyt, saját írói képességeit és fantáziáját villantva meg előttünk, második olvasók előtt. Ezek a történetek eseménycentrikusak, amelyekből a szenzációk emelkednek ki (vélhetően ezekből szeretett volna összekovácsolni egy pszichológiai regényre valót). 34 Ezek a töredékek egyrészt átértelmezett és rekonstruált élettörténeteket, másrészt az élettörténetből - az elemző számára - fontos eseményeket felvillantó részleteket emelnek be: „Egy családi összetűzés után egyszer éjfél után fejére fehér fátyolt csavart, és céltalanul elindult. Sokáig a sötét utcákon. Eszébe jut egy nagyon kedves barátnője, akit már nagyon régen nem látott, és öreg édesanyjával Temesváron van. Kis aranygyűrűjét eladta. Szőke haján fátyol, testén szürke gumikabát. Cigarettázás közben elgondolkozik a vonaton bizonytalan helyzetéről. Idegen város." Ugyanerről a történetről egy másik narratíva is születik, Médié, amelyből például kiderül, hogy valóban a színészeti akadémia és az új feleség ötlete fölött vesztek össze, azonban közben megtörtént az, ami leggyakoribb esemény ezekben a prostitúciós élettörténetekben: egy idősebb férfival létesített szexuális kapcsolat. „Ott [az állomáson - B. Zs.] találkoztam egy férfival, odafutottam hozzá, és azt mondtam: »Pardon, uram, kérem, nézze, ha lehet, segítsen rajtam, én jó leány vagyok, azért mert még az utcán vagyok este tízkor is, csupán egy rögeszméért tettem, hogy elszöktem, mert nem lehetek színésznő.« A férfi reám tekintett (bánatos szép szemei voltak), azt mondta, maga gyermek, és azzal hazavitt. Ismét otthon voltam, és tűrtem az apám haragtól villanó tekintetét. A férfi eljött néha azután is hozzánk, eljött [...], hogy a gyűlöletet köztem és az apám közt udvarlásával fokozza. Premier volt, én is szerettem volna elmenni a színházba, de nem »nekem valonak« találták az operát. Nagyon bántott, hogy én már »nagy« vagyok, és nem visznek el sehová. Másnap összebeszéltem azzal a fiúval, hogy elmegyünk valahová »nagy hová«, kimentünk a sporttérre, és közbe nagy zivatar lett, erre bementünk a mintegy kétpercnyire levő egyik szállodába. És ott... megtörtént velem az, amitől előre is mindig féltem. Szeretője lettem annak az embernek, akit nem szerettem, s csak tűrtem magam mellett. Mindég mondotta az apám, ha elveszi azt a nőt feleségül [értsd: az apa elvesz egy asszonyt feleségül - B. Zs.], jó dolgom lesz, és selyemruhát is fogok kapni. Mégsem kellett, és attól kezdve nem kaptam semmi ruhát otthonról. Nem is tudtam, merre van Temesvár, és elmentem mégis." Ezután a Temesváron elkezdett „új élet" első fejezeteit ismerjük meg: barátnője, akivel együtt hányódtak egy darabig, gyereket szült, de mivel az apa (dr. L.) nem küldött segélyt, barátnője megmérgezte magát, a gyereket pedig Médi gondjaira bízta. Attól való félelmében, hogy azt hiszik, ő ölte meg a nőt, fogta a gyereket, illetve a halott nő iratait, és visszament a szüleihez Aradra. Ekkor történt az identitásváltás is:
