Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Diszciplínák között Lovas Kiss Antal: Piaci túlélés - kisüzemi lavírozás Schwarcz Gyöngyi

SCHWARCZ GYÖNGYI Diszciplínák között Lovas Kiss Antal: Piaci túlélés - kisüzemi lavírozás. Debrecen: Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke, 2006. 187 p. /Studia Folkloristica et Ethnographica, 49./ £\ falu, a vidék, az agrárium, a mezőgazdaságból élők helyzete mindig is a hazai társadalomtudományos érdeklődés egyik kiemelt témája volt a 20. század folyamán Magyarország gazdaság- és társadalomtörténeti, valamint településszerkezeti sajátosságai miatt. A hetvenes-nyolcvanas években a mezőgazdasági nagyüzem és kistermelés (bár az utóbbi természetesen csak korlátozott mértékben létezhetett) megőrzött kettősségének eredményeként zajló gazdasági és társadalmi folyamatokat elsősorban a szociológia próbálta leírni és értelmezni.

1 A korszak legjelentősebb elméletei Márkus István juhász Pál és Szelényi Iván nevéhez köthetők, akik a polgárosodás gondolatához kapcsolódva fogalmazták meg teóriájukat.

2 Az Európát s ezen belül Magyarországot a hetvenes évektől „fölfedező" antropológusok is a mezőgazdaság szocialista átszervezésének gazdasági és/vagy társadalmi következményeit vizsgálták;

3 munkájuk - konkrét terepválasztásuk és szociálantropológiai iskolázottságuk folytán - a kiválasztott településekről szóló klasszikus közösségtanulmányokat eredményezett. A társadalomnéprajz néhány szórványos kísérlettől eltekintve azonban adós maradt a korszakban zajló mezőgazdasági folyamatok társadalmi hatásainak értelmező bemutatásával. A hetvenes években újrainduló társadalomnéprajzi jelenkutatások - változásvizsgálatok keretében - elsősorban az értékrend és a társadalmi kontroll szerepének átalakulásátvizsgálták lokális közösségekhez kötődően. E korszakban készültek el olyan, máig irányadó néprajzi munkák, mint a Varsány-kötet (Bodrogi 1978), amelynek gazdálkodást bemutató fejezete a hazai gazdaságantropológia mértékadó írásának számít. A rendszerváltás után is megmaradt a társadalomtudományok élénk érdeklődése a mezőgazdaság átalakulása és a vidék átformálódása iránt. A már-már önálló kutatási témává váló „vidék" erős empirikus bázisú, ugyanakkor elméleti igényességet sem nélkülöző kutatásában több szempontból is közelítettek a rurális társadalmakhoz. Kezdetben a mezőgazdasági átalakulás, a tulajdonszerkezet-váltás, az üzemszerkezeti változások és a kistermelés beindulása, terjedése váltotta ki a kutatók érdeklődését. Ez egyfelől a szövetkezetek átalakulásának gazdaságszociológiai, -antropológiai közelképeit eredményezte, valamint a gazdálkodói magatartások, stratégiák és üzemtípusok különböző diszciplínák felőli bemutatását jelentette. Az elméletek részben egy új ruralitásról, a faluváros kapcsolatok és a falu fogalmának átértelmeződéséről, a társadalom paraszttalanításáról szólnak, másrészt a gazdasági-társadalmi átalakulás lényegét a korábbi paradigmához, a polgárosodás elméletéhez viszonyítva próbálják megragadni. Ez utóbbi 327