Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Diszciplínák között Lovas Kiss Antal: Piaci túlélés - kisüzemi lavírozás Schwarcz Gyöngyi

szemlélethez tartozók az átalakulási folyamatot a megszakított polgárosodás elméletének igazolásaként vagy éppen cáfolataként tekintik, illetve a polgárosodásból kimaradó csoportokról, a vidéki underclass megjelenéséről beszélnek. A társadalomnéprajz is igyekszik bekapcsolódni ebbe a tudományos diskurzusba: elsősorban a hagyomány, hagyományozódás és modernizáció tágabb fogalomkörébe ágyazottan olyan kérdéseket feszeget, mint például a paraszti minták visszatérése és a vállalkozói minták terjedése, valamint a helyi adottságok, hagyományok, minták szerepe, befolyásoló ereje az alkalmazkodás folyamatában. Lovass Kiss Antal

4 könyve mindenképpen klasszikus néprajzi munkának tekinthető abban az értelemben, hogy az agrárnépesség helyzetét, stratégiáit, körülményeit igyekszik feltárni egyes lokális közösségekben. Ahhoz, hogy szemlélete és megközelítése alapján a könyv helyét kijelölhessük a tudományos diskurzusban, előbb tartalmáról, célkitűzéseiről és eredményeiről kell szólni. A szerző a bihari táj egy kis szegletének rendszerváltás utáni mezőgazdasági termelési formáit vizsgálja, arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon kimutatható-e bármilyen kapcsolat a földprivatizációt követően kialakuló gazdálkodási formák és a korábbi gazdálkodási magatartások között. Mivel a vizsgálat több településre is kiterjedt, természetszerűleg adódott a kérdés, milyen meghatározói lehetnek a területileg közel fekvő települések gazdasági stratégiáiban mutatkozó különbségeknek. A könyv a hátrányos helyzetűnek számító, periferikus elhelyezkedésű vidék öt településének (Kóróssziget, Csökmő, Újiráz, Kornádi, Magyarhomorog) vizsgálatán alapul, ám a szerző néhány környező településen végzett, kevésbé rendszeres és módszeres kutatásainak eredményeit is felhasználja a folyamatok térbeli változatainak érzékeltetésére. A szóban forgó öt falu táji-történeti, társadalom- és településtörténeti szempontból is eltérő változatot, típust testesít meg, s alapvetően két, jól elkülönülő vonzáskörzeti hálóhoz tartozik. Mindazonáltal a szerzőnek nem célja a települések összehasonlítása, sokkal inkább az egymás mellett létező lokális közösségek eltérő stratégiáinak, gazdálkodási gyakorlatának bemutatásával a térség egészéről próbál képet festeni. Ahogy fogalmaz: „Célom továbbá a gazdálkodási gyakorlat elemzésén keresztül feltárni a régióra jellemző gazdaság működését és a társadalmi élet egészében betöltött szerepét" (7. p.). Ahhoz, hogy e célkitűzést értelmezhessük, valamint a megvalósítás sikerességét értékelhessük, a könyv felépítésének rövid bemutatásával kell kezdenünk. Bár az írás alapvetően és deklaráltan a néprajzi jelenkutatáshoz kíván kapcsolódni, és elsősorban a rendszerváltás utáni változásokra koncentrál, az első fejezetben mégis igen részletesen bemutatja a települések és (agrár)gazdaságuk történetét a I 9. század végétől. Az adatokban és táblázatokban gazdag történeti részben elsősorban agrártörténeti, valamint * település- és térségfejlesztési megközelítésben kapunk képet a vidékről. Ez a kép leginkább felülnézetinek nevezhető, az ismert történelmi, gazdaságtörténeti folyamatok, a gazdaság- és térségfejlesztési szándékok taglalása, valamint a települések agrárgazdaságának intézményi szemléletű, üzemszerkezeti és termeléstechnikai jellegű bemutatása miatt. A nézőpont igazából csak a rendszerváltás előtti évtized és a háztáji gazdálkodás bemutatásakor közeledik az egyes helyi társadalmakhoz annyira, hogy felvillantsa a helyi gazdaság és társadalom összefonódásait. A rendszerváltást követő gazdasági és társadalmi változásokat taglaló második és 328 egyben legterjedelmesebb részben elsőként a privatizáció és kárpótlás helyben zajló ese-